Rozsdás rémkép
a görcsbe tajtékzó idegrendszer
rendületlenül eteti korcsát,
mialatt sajogva, settenkedve
rezegnek az ocsmány ponyvák.
szemérmetlenül testet öltött
a szorítás, kellemesen hívogat,
míg a körbe-körbe köröndön
gazdátlan naplemente cirógat.
végül kettészakadt sebekből
lakomázik majd a teremtő.
2015. május 6.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Cyen2015. május 28. 22:04
Húha, ez igen csak rémisztő, sokkoló és egyben művészien lehengerlő!
Szívvel voltam!
Enikő
Seelensplitter2015. május 24. 20:28
Mély, és kegyetlenül őszinte. Fizikálisan fájnak soraid. Zseniális!
Üdv: Seelensplitter
Sz.Cili2015. május 22. 23:47
Hajaj...nagyon Káldis ;) Tetszik!
Cili
19682015. május 20. 20:12
''gazdátlan naplemente cirógat''
Nekem ez a személyes kedvencem...
Gratula
Fedra2015. május 19. 20:47
Nagyon jók a költői képeid! Minden versednél megfog. Egyedi. Szív.
Eddi2015. május 19. 20:37
Nagyon megfogott a versed! Hagyok hozzá egy szívet. Eddi.
Aurora_Mortalis2015. május 19. 18:36
Tényleg rém-kép-es vagy jó verseket írni, még rémképekből is. Tetszett! :) Auróra
Ibolya.522015. május 19. 17:32
Remek! Szívvel gratulálok. Ibi
barnaby2015. május 19. 16:30
Gratulálok! Szeretem a verseidet...üdv.:B:)
Matyi872015. május 19. 13:56
Óriási vers! S majd ezáltal dönti el, hogy a lélek hová is kerüljön. A kettészakadt sebekből kiindulva. Pazar. Egyszerűen remek, gratulálok fájdalmas, szomorú, de szép versedhez!
Üdv: Mátyás