Levél
Fájdalmasan zuhanó,
Álmosan ide-oda ringó,
Játékosan elhaló,
Halkan meg-megingó,
Opálos pezsgéssel
Gyötrődő kis levél,
Vándorló, lapos lélek.
Apró rezzenése tép,
Gyilkol, ha hagyom.
Omló, tépett tölgy-tenyér.
Kár, én a tölgy vagyok.
2015. május 14.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572018. szeptember 28. 06:08
Szomorú, ám csodálatosan szép önismereti versed
Szívvel olvastam
Üdvözlettel
Feri
rokyton(szerző)2017. április 3. 16:34
Köszönöm szépen Emese!
Még ennyi idő után is van, aki elolvasta ezt a verset.
Üdvözlettel:
Robi
Emese662017. április 3. 15:18
Fantasztikusan jó! Ügyes vagy!
rokyton(szerző)2015. október 2. 20:21
Örülök, hogy tetszett és hogy olvastál. Köszönöm! :)
Edko2015. szeptember 26. 22:04
érdekesen használtad a költői eszközöket, sok elgondolkodtató eleme van, amit az ember még ízlelget, mire elrendez magában, érdekes volt olvasni, tetszik. Gratulálok!
Üdv: Edit.
rokyton(szerző)2015. szeptember 4. 15:52
Köszönöm szépen!
Blurberg2015. augusztus 18. 23:55
Szép! :)
DJ2015. augusztus 5. 18:14
Szép!
kterezia2015. május 24. 10:41
Jaj! :(
szalokisanyi12015. május 23. 18:07
Fájdalommal, tehetetlenül nézzük gyermekeink kivándorlását.
Remek alkotás. Gratulálok! Szívvel: Sanyi
rokyton(szerző)2015. május 23. 16:46
Köszönöm mindenkinek! :)
A vers a fa tehetetlenségéről és a levelek szenvedéséről szól, hiszen a fa csak fájdalmat okoz, akármennyire szeretne segíteni nekik, csak nézni tudja a hullásukat. :(
rojamsomat2015. május 23. 11:11
Szép megírtad!!Szívet hagyok,,,,Tamás
kicsikincsem2015. május 23. 10:00
Tetszett...
Szívvel voltam.
Icus
Sida2015. május 23. 08:28
Egy öreg tölgy mélázik elvesztésre, lehullásra ítélt leveleinek sorsán. Csak libegnek ide-oda tudatlanul, és nem érzik át a fa szomorúságát.
Én ezt olvasom versedből. Szívet hagyok.
Si
Varimarici2015. május 23. 06:30
Aranyos, nekem nem a fájdalom jött el ebben a versben. Szívet hagyok, látom elsőként.
Marika
Moth2015. május 23. 02:00
tördelt ős tenyér melyen kenyér terül és eledel
deli diók tapsolnak diadal ittasan s surranva a nap menetel.
ma a tölgy gyötrőd, dörgő égzengések kórusával
süvít néhol sikoltva rebbenti fel a varjak taktusával
ki kihorda méh, homályba boruló rút emlék marék
és ez az őszi kép.