Szerző

Csiki Róbert

Életkor: 22 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 481 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. május 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Csiki Róbert

Levél

Fájdalmasan zuhanó,
Álmosan ide-oda ringó,
Játékosan elhaló,
Halkan meg-megingó,
Opálos pezsgéssel
Gyötrődő kis levél,
Vándorló, lapos lélek.
Apró rezzenése tép,
Gyilkol, ha hagyom.
Omló, tépett tölgy-tenyér.
Kár, én a tölgy vagyok.

2015. május 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572018. szeptember 28. 06:08

Szomorú, ám csodálatosan szép önismereti versed
Szívvel olvastam
Üdvözlettel
Feri

rokyton(szerző)2017. április 3. 16:34

Köszönöm szépen Emese!
Még ennyi idő után is van, aki elolvasta ezt a verset.
Üdvözlettel:
Robi

Emese662017. április 3. 15:18

Fantasztikusan jó! Ügyes vagy!

rokyton(szerző)2015. október 2. 20:21

Örülök, hogy tetszett és hogy olvastál. Köszönöm! :)

Edko2015. szeptember 26. 22:04

érdekesen használtad a költői eszközöket, sok elgondolkodtató eleme van, amit az ember még ízlelget, mire elrendez magában, érdekes volt olvasni, tetszik. Gratulálok!
Üdv: Edit.

rokyton(szerző)2015. szeptember 4. 15:52

Köszönöm szépen!

Blurberg2015. augusztus 18. 23:55

Szép! :)

DJ2015. augusztus 5. 18:14

Szép!

kterezia2015. május 24. 10:41

Jaj! :(

szalokisanyi12015. május 23. 18:07

Fájdalommal, tehetetlenül nézzük gyermekeink kivándorlását.

Remek alkotás. Gratulálok! Szívvel: Sanyi

rokyton(szerző)2015. május 23. 16:46

Köszönöm mindenkinek! :)
A vers a fa tehetetlenségéről és a levelek szenvedéséről szól, hiszen a fa csak fájdalmat okoz, akármennyire szeretne segíteni nekik, csak nézni tudja a hullásukat. :(

rojamsomat2015. május 23. 11:11

Szép megírtad!!Szívet hagyok,,,,Tamás

kicsikincsem2015. május 23. 10:00

Tetszett...
Szívvel voltam.
Icus

Sida2015. május 23. 08:28

Egy öreg tölgy mélázik elvesztésre, lehullásra ítélt leveleinek sorsán. Csak libegnek ide-oda tudatlanul, és nem érzik át a fa szomorúságát.
Én ezt olvasom versedből. Szívet hagyok.
Si

Varimarici2015. május 23. 06:30

Aranyos, nekem nem a fájdalom jött el ebben a versben. Szívet hagyok, látom elsőként.
Marika

Moth2015. május 23. 02:00

tördelt ős tenyér melyen kenyér terül és eledel
deli diók tapsolnak diadal ittasan s surranva a nap menetel.
ma a tölgy gyötrőd, dörgő égzengések kórusával
süvít néhol sikoltva rebbenti fel a varjak taktusával
ki kihorda méh, homályba boruló rút emlék marék
és ez az őszi kép.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom