Kollár Szabolcs

In memoriam: Pártos Péter

Barát! Mit jelent e szó? Nem tudjuk olykor, mi, mire való.
Azt gondoltam egykor, te barát vagy nekem, de most hogy már nem vagy,
rájöttem: tévedtem. Hisz lássuk be őszintén, mire jó a barát?
Óvjon, védjen minden rossztól, egy életen át!
Te elmentél anélkül, hogy egy szót is szóltál volna,
sok jó ember szomorúan, nézett sírhalmodra.

Fiatal életed eldobtad magadtól,
nem gondoltad egy percig sem, mit marsz el magadtól.
Nem nézted kinek fáj?
Nem gondoltál bele, annak, aki itt marad?
Vagy neked, aki elmegy? Remélem meglelted, végre a boldogságod,
... és ha messziről is, de óvod a családod.

Sokat beszélgettünk, veled is és mással,
de mosolyogva néztünk, szembe a világgal.
Sokszor kigúnyoltuk azt, ki nem áll ellen,
míg végül a saját sorsod, fordult magad ellen.
Nagyon nagy dolog, amit te tettél,
és mégis, önző egyben, hogy tőlünk csak így, elmentél.

Biztos vagyok benne, hogy találkozunk egyszer,
és kíváncsian várom, mit mondasz majd erre?
Ne érts félre, nem haragszom, hisz én is készülök erre.
Szeretném azt tudni, mit mondasz majd akkor, halvány két szemembe?

Azt mondják az okosok, gyáva, aki megteszi,
de kérdem én... akkor Ő a nagy büszke, vajon miért nem meri?
Mitől fél? Hisz állítólag, ott minden csodás,
nincs harag, nincs gyűlölet, nincs harcoskodás.
Hiszen a mennyország, hova mindenki vágyik,
de sokaknak keserves az út odáig.

Neked is az volt, tudom én már rég,
de azt mondtad: csak szórakozol, ezt soha meg nem tennéd!
Hisz annak, aki itt marad, e nyomorult földön,
emléked, itt marad, és ez neki maga a BÖRTÖN.
Tudom ezt magamról, hisz én is itt élek,
és akármerre járok, mindig keresgéllek.

Hátha még meglátom csillogó szemedet,
és elmondhatom mit nem mertem: testvérként szeretlek,
Tudom, most nevetsz, ha valahonnan látod,
hisz azt mondod magadban, mi nem voltunk barátok.
Lehet, igazad van, és nem is voltunk soha,
de sorsunk mindig összefonódott, akkor ez az élet fintora?!?

Búcsúzom most tőled drága barátom,
tudom, hogy arcodat nemsokára látom,
boldog az én szívem, mert bár az életem mostoha,
megismerni segített téged, de feledni soha!
Péter, nem feledlek, emlékezem reád,
nem sokára ott vagyok, és együtt megyünk tovább...