Szerző

Takács Zsolt

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 590 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. október 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Takács Zsolt

A Láthatatlan

Kihűlt már az utcán a nyári forróság
Leszállt az éjszakával a tintakék valóság
Átvette az uralmat a végtelen csillagtenger
Nyugovóra tért boldog s boldogtalan ember.

Boldog s boldogtalan, gazdag és szegény
Űzik álmuk mély világát az est leheletén
S midőn kósza eb vonyít fel Hold szellemére
Csillag hullik alá a pillanat emlékére.

Sötét ablakok tompa csillogása
Tükörképet vet rájuk a Holdfény varázsa
Tölgyfák lombja ásít az út felett némán
Álmodik a liget a cincogó tücsöknótán.

De ekkor ág reccsen az erdő templomában
Árnyak úsznak végig a párás félhomályban
Kilép valaki a sűrűből a tisztás színpadára
Lesurran harmatos fű ölén a tónak partjára.

Lábai zajt nem vernek, szinte lebegve suhan
Füle mögött lenge szellő langya fütyül bánatosan
Megáll a tó Holdfényes partján
S szemét legelteti a víztükör síkján.

Ezüst hidat rajzol arra a holdsarló fénye
Milliónyi szikra bukkan fel s bukik le a mélybe
Gondolkodik? Vagy csak elpihen tán?
Néz egy sötét alakot a tavacska partján.

Ott van kit keresett
Ki miatt sírt és olykor nevetett
Ott ült a lány egy szikla ormán
Könnycseppek csillogtak sápadtra sírt arcán

Zokogott vadul a csillagok alatt
Megszakadt a szíve, már csak a fájdalom maradt
Megmozdult az ember s közelebb lépett
Léptei döngtek immár, de a lány hátra sem nézett
Egyedül volt a szíve pedig vérzett.

Miért nincs velem? – nézett fel a lány
Miért kell eme sebet hordoznom lelkemen?
Nem bírom Nélküle, tovább nem viselem!

S a lány csak sírt tovább, sírt az egész világ, sírt a Hold, a tó mélye
Sírtak a fák, sírtak a csillagok
Csak az ember szólt mögötte: Édes, hisz itt vagyok!

Borzongás jeges szele szalad át a lányon
Összehúzza magát, hogy kevésbé fázzon
Hátranéz... ez az érzés... tán valaki figyel?
Ám csak a rétet látja könnyes szemeivel.

Ismét sír... sírnak a fák, sír az ég, a tó mélye
Sír a Hold, sírnak a csillagok
Csak a férfi szól ismét, hiába
Kedvesem! Hisz itt vagyok...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom