Nagy utazás
Életvonatomon utazgattam ráérősen én.
Fürkészve a helyet, hol horgonyt vethetnék.
Vonatom robogott egy ismeretlen cél felé,
Ám horgonyt vetni még nem tudtam én.
Meglehet, mindenki kiszállt menet közben rég,
S talán életvonatomon sem maradt más, csak én,
Lehet, hogy elkerülte figyelmem egy megálló?
Esetleg az én jegyem egy másik vonatra szólt?
Nem kevés az út, mit magam mögött hagytam én,
De tudom, küzdelmes utam nem érhet véget még,
Lelkem érzi, van még pár hely, mit nem láttam én.
S tudom, sorskönyvemben a finálé hátra van még.
Ám eljő a nap, mikor a test jelzi, menni kéne már,
Jóllehet a szív azt suttogja, még maradni kéne tán`.
Bár sok minden van, mit nem szerettem még,
De az idő, mit erre szánt a sors, kevésre elég.
Ne hagyd hát, hogy üresen peregjenek a napok,
Ahogyan ujjaid közt a száraz tengerparti homok.
Éjtündér fátylán nesztelen suhannak az évek,
S mire felébredsz, talán múlt lesz a holnapod.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2015. június 29. 11:54
Szép biztató...
Szívből gratulálok.
Icus
gypodor2015. június 29. 11:49
Bölcs vers! Tényleg ne hagyjuk, hogy az életvonatunk üresen robogjon.
Szívvel olvastalak.
Gyuri
Meroni2015. június 29. 10:58
Remek, figyelemfelkeltő és elgondolkodtató alkotásodhoz szívvel gratulálok!!!
Roni
rojamsomat2015. június 28. 20:53
Mély mondani valójú versed leblokkolt,szép gondolatok kényszerítik az embert újra olvasásra!
Gratulálok,,Szívvel,,Tamás
uzelmanjanos9562015. június 28. 06:36
Nagyon szép gondolatok, utazás az élet vonatán, sorsunk dönti el hogy milyen vonatra szálltunk.De az utolsó versszak a megkoronázása az egésznek, szívvel gratulálok:János
szalokisanyi12015. június 28. 01:48
Kedves Hedvig! Elgondolkodtató alkotás. Gratulálok!
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi
donmaci2015. június 27. 22:02
Mindenki saját maga dönti el melyik vonatra száll.Nagyszerű versedhez szívvel gratulok! Józsi
amatorpike(szerző)2015. június 27. 19:36
Mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólását. Én azt gondolom, hogy ha az ember úgy érzi, hogy rossz vonaton utazik, át kell szállni. A sors mindig jelzi, ha nem a saját utunkat járjuk csak észre kell venni. Én észrevettem. És úgy érzem, jól döntöttem. Még egyszer mindenkinek köszönöm Hedvig
t.buga2015. június 27. 18:51
Életünk vonata jó irányba robog? Van lehetőség más irányba tartó vonatra szállni? Ez a kérdés már bennem is felvetődött.
Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!
mama552015. június 27. 18:15
Reményteli versedhez szívem hagyom: Marika
1111112015. június 27. 15:55
Jó kis számvetést készítettél eddigi utazásaidról és nagyszerű, jó érzés olvasni, hogy van még ''jegyed'' és másokat is biztatsz.Szívből kívánom, vonatozz még sok szépséget megélve! Piroska
dr.vegha2015. június 27. 14:01
Kedves Hedvig!
Éppen most fejeztem be egy verset, sorsról, állomásról, megállóról szól, csak a következtetésem más, és lényegesen rövidebb is. De akkor is érdekes, hogy hasonló témáról olvastam most Tőled, ezt mindenképpen le kellett írnom!
Szívvel olvastam szép versedet, melyből a remény árad!
Attila
adamne2015. június 27. 13:44
A remény azért ott van az utolsó versszakban.
''Ne hagyd hogy üresen peregjenek a napok,
Ahogyan ujjaid közt a száraz tengerparti homok,''
Nagyon szép vers, tetszik! Nagy szívvel gratulálok: Manyi