Szerző
Tolnai Tamás

Tolnai Tamás

Életkor: 47 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 469 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tolnai Tamás

Remete dal

Ez a világ nem az én világom,
keresem a helyem, míg meglelem.
Elszáradtak már a szép virágok
s szürke gomoly van a fejem felett.

A nagy szürke füsttől megfulladok,
az állandó fergeteg megőrjít,
háborgó lélekkel nem nyughatom
s az örökös küzdelem legyöngít.

Az éj leple alatt elosonok,
itt hagylak titeket ti ostobák,
nem tudom még meddig kóborolok
s hol lelem meg lelkem otthonát.

Ha meglelem, áldás hull fejemre,
s nevetek rajtatok ti ostobák,
így lesz belőlem derék remete
s rám talál egy csendes boldogság.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom