László Roland

Egyetlenem

gv

Szavakkal elmondani nem lehet
Az érzést, mely elönti a szívemet.
Amikor rád gondolok, látom, ahogy szemed ragyog,
Két tengerkék gyémántod rám mosolyog.
Tüzének van valami titka,
Lelkem ragyogásának elég volt egy szikra.
Szólnék még, de nem hagyod,
Ajkam ajkaiddá alkotod.
S mintha szárnyaim nőnének,
Karjaidban az örök boldogság felé lebegek.
Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk és maradunk egymással örökre.