Szerző
Szűcs Ilona Helena

Szűcs Ilona Helena

Ez a profil egy elhunyt szerzőhöz tartozik.
Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 264 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. július 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Szűcs Ilona Helena

Onnan repíts

Hányszor éreztem már fájdalmát a múló alkonyatnak,
mikor a napkorong utolsó sugaraival intett felém,
s mint búcsúzó szerető dajkált szemlesütve, tenyerén.
Ó én szegény, kit elhagy olykor a remény,
magamtól kérdezem,
vajon látom-e még a holnapom...

Az idő kimért... s patikamérlege ide-oda billen.
Az életnek hintája hol fent, hol meg lent, mint a libikóka,
vagy egy lengő hinta.
Lánca átlendít-e a tegnapok aranyló alkonyán...
remélem, hogy még megkapom, miről álmodom.
Meddig virulhat mosoly rózsája, halványuló ajkamon...

Mennyi álmot sző az ember...
- s talán, majd, egyszer - gondolja.
Dédelgetni ezt olyan nagyon jó, de mégis,
már leselkedik fejem felett az örök alkony,
és nem hagyom, hogy elragadjon.
Még igenlő az élet, hajtanak az álmok,
addig is az élettel hintázok, kacagva cicázok.

Lendítsen csak örömök mezejére, hol mindig süt a nap,
ragyogó az égnek kékje, s a látóhatár fut a végtelenbe,
határt nékem nem szab.
Ha egyszer elszakadna majd hintámnak a lánca...
add sorsom, hogy ne a földre zuhanjak,
hanem karjaidba,
s onnan repíts csókjaiddal a mennyországba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Helena1(szerző)2015. augusztus 6. 22:58

@rojamsomat: Kedves Tamás, nagyon köszönöm.
Szeretettel fogadtam: Helena

rojamsomat2015. augusztus 4. 16:15

Szép ez a vers! Nem tudtam elmenni mellette!!
Szívvel,,,Tamás

Helena1(szerző)2015. július 29. 16:58

@Zsanna: @Ibolya.52: @szalokisanyi1: @molnarne: @kicsikincsem: @Csendhangjai: @Csendhangjai: @Csendhangjai: @kicsikincsem: @Csendhangjai: @maxika:
Köszönöm szépen mindenkinek az olvasást. :)

Zsanna2015. július 23. 08:15

Csodàlatosan szép sorok! Gratulàlok!

Ibolya.522015. július 21. 09:03

Nagyon szép! Szívvel gratulálok. Ibi

szalokisanyi12015. július 20. 21:44

Nagyon szép. Gratulálok!

molnarne2015. július 20. 21:24

Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok:ICA

kicsikincsem2015. július 20. 20:42

Szép versedhez szívvel gratulálok.
Icus

Csendhangjai2015. július 20. 19:28

Versed összessége megragadott, de főképen két sorod nyitotta ki szemeimet:
''Mennyi álmot sző az ember...
- s talán, majd, egyszer - gondolja.''
... és néha a megvalósíthatatlant is dédelgetjük, mert mint írod: nagyon jó dédelgetni.

Nagyon, nagyon szép versednél szívet hagyok, és jövök vissza.
Klára

maxika2015. július 20. 19:25

Hú, de romantikus!!!!
Szép vers.
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom