Távolodom...
Göröngyös úton táncolt egy édes álom,
Szerelem lángja libbent szalmaszálon,
Fellobbant a láng, izzó parázs,
Nem volt több, csupán egy szemvillanás.
Emlékeim régen messze szállnak,
Búcsút intenek az átsírt éjszakáknak.
Lerázom életem ócska rongyait,
Szél repítse tova kínzó vágyaink.
Távolodom...
Némán suhan el mellettem egy patak,
S ahogy a szellő partra sodorja a tavat,
Úgy múlik a bánat...
Még egy utolsót intek a hazámnak.
Halkan morajlik, fel-felzúg a tenger,
Forró nyár tombol. Hol van még szeptember?
Hol van az a szép nap, vajon merre jár,
Kétség marja lelkem: Élet vagy halál?
Magas hegyek között visz tova az élet,
Szívem csücskében cipelem emléked.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Ibolya.522015. november 19. 17:18
Szép emlékezés! Élméni volt olvasni. Gratulálok. Ibi
Mikijozsa2015. szeptember 1. 19:50
Nagyon ÁTÉREZTEM, IGzi őszinte vallomás, grarulálok ez egy igazi vers tele érzelmekmelm, ez nagyon jo. szívemben azt kiáltottam, bárcsak minden vágyad teljesülne
Csinaj2015. augusztus 20. 19:37
távolodunk mi is
kicsikincsem2015. július 24. 18:51
Szép (búcsú)emlékezés...
Szívvel.
Icus
jocker2015. július 24. 15:03
Jó lett, élmény volt olvasni!
Vivát! jocker/Kíber/Feri
tiki-taka2015. július 24. 11:30
Köszönöm nagyon szép gratulálok.