Szerző
Gaudi Éva

Gaudi Éva

Életkor: 54 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 215 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. július 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Gaudi Éva

Fáj, hogy nem ismersz

Itt benn, már csak apró tüzek égnek,
mocskos házfalak, mintha rám néznének,
hiába minden ének,
láthatatlanul élek...
Rongyos kabátom alatt félelem szűköl,
a Világszeme lassan vakuló tükör.
Szánalmas, oxigén nélküli fuldoklás,
disszonáns-színekkel teli látomás.
Tegnapi újságba bugyolált étel a lét,
falatonként gyilkoló méreg,
ócska vánszorgás,
az is, ha nagyot lépek.
Régen...
"Nem a remény vitt. Az a csöpp meleg
mely szürke, mint a gyurma, majd fehér,
és végül semmilyen."
Már nem vagyok más,
csak egy nélküled élő bólintás.
Nem vitás.
Láthatatlanul élek.
Minek?!
...ha már nem remélek...

/Idézet: Pilinszky/

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Lilyth(szerző)2015. július 25. 22:37

@Csendhangjai: Köszönöm!

Lilyth(szerző)2015. július 25. 22:36

@OSzintia: Köszönöm szèpen!

Csendhangjai2015. július 25. 13:55

Szomorú soraidat, szépen versbe öntötted.
Köszönöm az élményt!
Szívvel. Klára

OSzintia2015. július 25. 11:23

Gyönyörű vers! Nagyon mély és magával ragadó. Gratulálok! Szinti

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom