Szerző

Úr Attila

Életkor: 24 év
Népszerűség: 46 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 373 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. július 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Úr Attila

Mi vagyok én?

Mik vagyunk mi,
hogy bánatunkon isteni szív örlődik,
hogy megtörtek előttünk a bőség útjai,
s egy-egy álmos pillanatunk bíborban izzik?

Mik vagyunk mi?
Helyzetekbe bolondult vad gallyak,
kik a fénybe is bele tudnak hazudni,
ha van, vagy ha nincs gyönge akarat.

Mi vagyok én
megtörten, magányosan nyaggatva
a felsőbb lényt égi helyén,
bolond, múltbéli, jelen ösztöneimet izgatva?

Addig vagyok itt, míg kezedet fogom,
az égben legyen társ,
ha a földön magány az otthonom,
s leveleim hullatom, mint vén hárs.

Ha bolondságot tettem, pedig
tudva vagy tudatlan talán,
bennem a magány vagánykodik.
Mondd meg, mi vagyok én: élet vagy halál?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. január 4. 12:07

Gyönyörű alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

urattila(szerző)2015. augusztus 23. 12:15

@szalokisanyi1: Köszönöm a hozzászólásaidat! Tisztelettel, Attila!

szalokisanyi12015. augusztus 23. 09:57

A magány néha rossz, de van mikor vágyunk rá. Társas lénynek is szüksége van egy kis magányra.

Remek alkotás. Gratulálok, kedves Attila!
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

t.buga2015. augusztus 13. 15:57

Szép, szomorú vers. Korodból adódóan, magányod nem tarthat sokáig, életed viszont nagyon is. Remek, elgondolkodtató költeményedhez szívvel gratulálok!

Schmidt-Karoly2015. augusztus 8. 15:12

Kedves Attila!
Elolvasva a versedet, vagy még el sem olvasva teljesen, bizonyos részeknél, vagy mindenhol, igen-igen szíven ütött, - JÓ ÉRTELEMBEN. Az első versszak már úgy indul, hogy fényesen láttatod, hogy honnan hova jutottunk. A második versszak: ''kik a fénybe is bele tudnak hazudni,'' - megborzongató gondolat, tisztánlátás, s a szomorú benne az, hogy igaz. A harmadik versszak: voltunk, s értünk úgy a jelenünkbe, hogy azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk. A negyedik versszak: legyen bárhogy is, ha itt a Földön ki is lógsz a sorból, gondolatiságod miatt magányba száműzve, vállalod földi küldetésed, s az Égben majd LESZ TÁRS! Az utolsó versszak pedig egy nagy talány. Az élet-e a halál, vagy a halál-e az élet?
Kedves Attila! E sorok után én Veled kapcsolatban megvilágosodtam. Én tudom, hogy Te mi vagy, illetve, hogy ki vagy! MARADJ IS AZ, AKIT E VERSEN KERESZTÜL ÉN MEGISMERTEM.
További termékeny és áldott napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

Csendhangjai2015. július 26. 14:05

Isten hozott a Poét oldalon, és kérlek, hozzál még sok ilyen szép művet!
Szívvel gratulálok!
Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom