Hol vagy?
Hol van az a lány, ki mosolygott a világra
Bármerre járt, mosolyt csalt mindenki arcára.
Keresem a tükörben, de jól játssza a bújócskát,
Tán csak irónia, de nem játszhatom játékát.
S kérdezi...
Mi értelme szeretni, ha mindig ez a vége?
Annyira unom, hogy szinte már tudom előre.
S átkozhatom magam, de nem futhatok előle.
Tudom, hiába szeretném, nem lehetek vele...
Csendesen szemlélem, csak a távolból figyelem,
S hazudok magamnak, nem kell nekem, hihetem,
Ha többé erről, egy szót sem szólok Én,
Lehet, mondhatjuk, így van ez rendjén...
De mondd, most Te, légy csak őszinte,
Ha szánk nem szól, szívünk majd feled örökre?
Maradjunk így, ahogy eddig, bár fáj ezt mondanom,
Nem fog számítani, ha közben CSAK darabokra szakadunk...
S feleli...
Volt egy lány, ki szerette a napsütést,
Létezett valahol, de akarta a feledést.
De ha volt, hát hogyhogy vége lett?
S rájövök lassan, nem is létezett!
2015. július 18.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2016. július 11. 18:07
Törölt hozzászólás.
Nikolett95(szerző)2015. augusztus 3. 19:45
Köszönöm!
rojamsomat2015. augusztus 2. 17:24
Szép verset írtál! Gratulálok!
szívvel,,Tamás
Nikolett95(szerző)2015. augusztus 1. 00:47
Nagyon szépen köszönöm!
szalokisanyi12015. július 31. 20:47
Kedves Nikolett! Nagyon szép alkotás.
Gratulálok! Szívvel. Sanyi
kicsikincsem2015. július 28. 17:06
Gratulálok versedhez.
Szívvel olvastalak.
Icus
Nikolett95(szerző)2015. július 28. 09:03
Köszönöm szépen!
matyus102015. július 28. 05:32
Kedves Niki!
Sokszor erzünk így, de egyszer megtaláljuk az igazit. Addig sok mindenen átmegy az ember... nagyon jól bemutattad érzelmes versedben ezt. Szivvel gratulálok!
donmaci2015. július 27. 22:45
Nagyon szép szomorú versedhez szívvel gratulálok! Józsi