Tücsökzene
A naplemente
színei nevetve
síró ajkamra
némán hallgatva
apadnak le,
mintha a domb süllyedne
bele e tátongó résbe.
A tücsök hegedül,
az éjben megmerül
e kristályhang lidérc,
mint mikor összecsap az érc,
a pusztán szétterül
éji tengerül,
a hideg felhevül.
Szikrázik a nap.
A hűvös hang alatt
szirénekként bőg az álomzuhatag.
Tompa már a bú, a nyűg, harag,
a rezgő hangkalap
a fatuskó alatt
nyugalmi alap.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
t.buga2015. augusztus 25. 16:56
Nagyon szép, idilli képet festettél remek verseddel. Szívvel gratulálok hozzá!
szalokisanyi12015. augusztus 23. 09:50
Nagyon szép. Gratulálok!
Szívvel: Sanyi
rojamsomat2015. augusztus 2. 08:48
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Csendhangjai2015. július 30. 16:57
Nagyon szépen írtál a naplementéről, s ha Te mindezt ilyen szépnek látod, akkor megérdemled a szívet..)
Klára
kodrane2015. július 30. 16:30
Gyönyörű! Szívvel gratulálok!