Szerző
Vers

A verset eddig 553 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vitkovits Máté

Magány

Mint a toll pihéje, nesztelenül szállva
Lopakodott az Éj erdőszéli tájra.
Tábortűz se pattog, néma csend telepszik a vidékre.

Rezdülnek a lombok, enyhe szellő támad,
Réveteg-borongón megérint a bánat.
Érzem a hűs légben: ismerősként várnak rám a gondok.

Lerázom a múltat. Lelkem leli béke,
Emelem két szemem fel a tiszta Égre.
Gyertyát rejt a Kozmosz, égi szeretetből fényre gyúltat.

Tudom, mindhiába várok égi csodát -
Örök egymagamban vívom meg a harcom!
Mélység hív magába. Csillagfényben fürdik arcom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Aeron(szerző)2009. január 6. 21:57

Nagyon örülök neki és köszönöm a dicséretet :D

Törölt tag2009. január 6. 21:52

Törölt hozzászólás.

kerecsen2009. január 6. 11:28

Barátom, hogy ez a vers mennyire szíven talált! Megannyi ilyen éjszakát túlvándorolván, átelmélkedvén a lelkem húrjait pengetik ismeretlenül ismerős soraid!
Kegyetlenül tetszik!
Kedvenc! Ötször, tízszer, ezerszer!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom