Távoli vágy-másodszor
Némán bámulom a tájat,
De hangos bennem a bánat.
Szívem visszahúzna feléd,
Karjaidban lehetek csak egész.
Fáj, hogy ekkora lett a táv,
Néha hónapokig várok Rád.
Pedig a mosolyod látni,
Olyan, mint kincset találni.
Nélküled sivár, üres minden,
Te vagy a sorsom és hitem.
Örökké kell, hogy tartson,
Csak lennénk közelebbi csillagon.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2015. szeptember 2. 16:32
Szép versed szívvel olvastam.
Icus
rojamsomat2015. szeptember 2. 13:09
Tímea, e téma azt hittem nem nyújt már szépet,
Nyújtott ez a csodás vers!!
Gratulálok!!
Szívvel,,Tamás