Vártalak
Vártalak én hűvös hajnalon, óh, kedves, hogy vártalak...
Mint rózsaszirmon ücsörgő harmatcsepp az első napsugarakat.
Vágytalak én délidőben, harangszókor, pokoli hőségben,
Sivatagi vándor a korty vízért nem epedhet őrjítőbben.
Hívtalak én napnyugtakor mezőt járva, céltalanul,
De néma virág voltál, kit bolond szív szava nem ejthet rabul.
Láttalak én éj tükrében, vonalaid a pislákoló lámpafényben,
Hol árva gyermek anyját véli, ott láttalak könnyeim tengerében.
Vártalak én örökké, s mindenütt, virágszálam, úgy vártalak,
De szép orcád emléke délibáb csupán az örökkévalóság viharában.
2015. augusztus 23.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Bluevagrant(szerző)2016. február 25. 09:36
@anci-ani: Köszönöm szépen, kedves Anci!
Üdv.: Dániel
anci-ani2016. február 24. 12:50
''Vártalak én hűvös hajnalon, óh, kedves, hogy vártalak...
Mint rózsaszirmon ücsörgő harmatcsepp az első napsugarakat.''
Gyönyörű megható szépséges vallomás!!!
Gratulálok!!!
Anci
Bluevagrant(szerző)2015. szeptember 2. 16:17
@szalokisanyi1: Kedves Sanyi! Nagyon köszönöm. Örülök, hogy tetszett.
Dániel
Bluevagrant(szerző)2015. szeptember 2. 16:14
@rojamsomat: Érdekes, néha még a százévesek is. Egy biztos: kevés téma ihleti meg úgy az embert, mint az elveszett szerelmek.
szalokisanyi12015. szeptember 2. 16:13
Kedves Dániel! Nagyon szép, szerelmes vallomás.
Gratulálok! Szívvel: Sanyi
rojamsomat2015. szeptember 2. 14:56
Érdekes, minden tizenéves csak erről ír!
Tamás