Szerző

Parádi Alexa

Népszerűség: 41 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 862 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. szeptember 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (17)

Parádi Alexa

Veszni hagyott élet

A végítélet

Tudod, milyen alázatban élni?
Minden rosszért felelősnek lenni?
Bolondok közt tengődni,

Piás ember mellett segédkezni?
Tűrni hideget, félni másért,
Számodra igaz barátért?

Hallgatni fűt-fát,
Szótlanul üvölteni megértésért,
Szerető bajtársért?

Tudod milyen semmiért lenni,
De mindenért valamit tenni?
Érezted már, összedől a kártyavár?

Építettél romból komfortot?
Láttál eget villámokat szórni,
Dörgést visszhangozni,

Hideget mélyből előtörni,
Sorsokról dönteni,
Szívbe jégtüskét szúrni?

Fáradtál kötelességből az idősért,
Pihentél a fájdalmat elnyomásért,
Aludtál felejtésért,

Magadba mélyen temetésért?
Toporzékoltál sír felett,
Hogy keljen fel szeretted?

Halotti tor estéjén
Összetörni, mondd,
Csináltál-e olyat?

Bárhova is jutsz, mindig maradj önmagad.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Tilla2017. február 17. 23:47

A versed rólam is szól. Örülök, hogy olvashattam.

Attila

Zuzuke2016. június 21. 18:52

Tetszik a versed! Szívet hagytam! Márti

KataHars2016. június 16. 13:43

Huuu. Nagyon tetszik!
Kata

s.niki252015. november 21. 18:34

Szomorú témát boncolgattál soraiddal, de őszintén a jó volt olvasni. Nagyon eltaláltad a rímeket! Gratulálok!! :)

Törölt tag2015. október 24. 13:24

Törölt hozzászólás.

Alice99(szerző)2015. szeptember 19. 10:06

Köszönöm! :)

lenartanna2015. szeptember 16. 14:46

Elgondolkodtató versednél, Szívet hagytam, kedves Alexa

Szinci2015. szeptember 16. 07:37

Szomorú versed lelkemig hatolt :-( Egy nagy szivecskével gratulálok. figyelőmbe vettelek. szinci

donmaci2015. szeptember 15. 22:10

Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok! Józsi

Faramir2015. szeptember 15. 11:56

Megrázó, komoly vers! Csak írd ki magadból a fájdalmadat!
Szívvel olvastalak.
Üdv: Feri

szalokisanyi12015. szeptember 15. 06:30

Kedves Alexa! Megrendítő alkotás.

Gratulálok! Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

Trombone2015. szeptember 14. 20:15

Húúú Alexa! Nem semmi... Kedvencnek jelöltem én is. ;)

Liszka08082015. szeptember 14. 08:34

Elképesztően jóóóó! Kedvenc!

Alice99(szerző)2015. szeptember 13. 23:05

@rojamsomat: Nagyon köszönöm!

Alice99(szerző)2015. szeptember 13. 23:04

@Csendhangjai: Nagyon köszönöm! Jól esik olvasni a soraidat. Talán ez a versem a legőszintébb mind közül. Természetesen a pozitív élményeimről is ugyanígy tudok írni, mint a negatívakról, de utóbbiak általában jobban átérezhetőek. Köszönöm, hogy olvasod és véleményezed a verseimet! Lassanként pozitívakat is megpróbálok alkotni. :)

rojamsomat2015. szeptember 13. 17:44

Ez a versed is remek! Nagy lelkületű ember vagy,
aki szépen ír!
Gratulálok!
Szívvel,,Tamás

Csendhangjai2015. szeptember 12. 20:53

Drága Alexandra!

Szomorú versed, nagyon jól sikerült!
Juj, de jól mondja Editke: írd ki magadból a fájdalmat, - mi itt vagyunk barátnak. Lesz ez még rózsás csoda is, - és mi akkor is itt örülünk Neked!))

Úgy sajnálom, hogy elkeseredett vagy! Szeretnék segíteni... mint valamikor az én kis leánykáimnak.

Alexa, utolsó versszakodra had reagáljak: igen, toporzékoltam én is... és már 9 éves koromban. Fájt, nagyon fájt, de fel kellett állnom, pedig én még akkor nagyon kicsi emberke voltam. Tudod mit? Te is felálltál! Azért gondolom ezt, mert kiírtad fájdalmadat.... elindultál a megnyugvás útján. Jó irányba haladsz, - menj végig rajta, és most /kicsit/ ne nézz vissza. Tudod hogyan oldódott meg az én fájdalmam ? Verset írtam... fájdalmas, keserű verseket... és egy napon, átírtam mindet! Megfordítottam a sorokat: fájdalom helyébe derűsebb sorokat írtam, és akkor jöttem rá, hogy lehet, hogy tudok írni..))))))))))))))) (Most mosolyogsz.... tudom!))))) Tényleg így volt!))))

Írj továbbra is, mert én is kíváncsian várom!

Szívvel, szeretettel: Klára

Alice99(szerző)2015. szeptember 12. 17:38

Köszönöm Mindenkinek a bíztatást. :) Mindig is az írás éltetett. Az olvasók felé továbbítani mindazt, amit megéltem, s amit még csak az ábrándokban tapasztaltam.

BalogBence2015. szeptember 12. 16:10

Hű! Ez durva.persze pozitívan :) üdv. Bence

editmoravetz2015. szeptember 12. 15:50

Drága Szandra!

Első mondatommal ismételten csak dicsérni tudom rímes verselésedet!
Tudsz írni! Ezt már előző hozzászólásomban is említettem.
Ami számomra még mindig kétség, a mélyből feltörő fájdalom, segélykiáltásként hangzik-e, vagy bajtársi segítség nyújtás?

Bármi is legyen az oka, megrendítő a versed hangulata.
Mennyi kétségbeesés, mennyi fájdalom, kilátástalanság. Kérded, átélte más is mindezt a kínt? Sokan, sokféleképpen ,... Neked megadatott, hogy ki tudod magadból írni ilyen nagyszerű versben.
Azt pedig ne feledd, amit most ennyire sötéten látsz, egyszer elmúlik.
Ez benne rejlik versedben is, a remény!!!!
Biztatás a záró sorokban: ''Bárhova is jutsz, mindig maradj önmagad.''
Igen! Ember maradj, még ha össze is dől a kártyavár!!!!

Biztatlak, írj továbbra is ... írd ki magadból a keserűséget, hogy azután helyet adjon a csodának, ami mosolyt fakaszt arcodra!

Szeretettel gratulálok! Szívet hagyok!!!!
Várom verseidet!
Edit

Törölt tag2015. szeptember 12. 15:22

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom