Szerző
Zagyi G. Ilona

Zagyi G. Ilona

Életkor: 52 év
Népszerűség: 756 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 687 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. szeptember 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (70)

Zagyi G. Ilona

Emberségem kételye...

Félem az idegent, ismeretlent,
tétlen elfordulok, tiltakozok.
Tétovázik bennem az emberség,
ural a rémület, indulatok.

Magammal küzdök. Ez vagyok én?
Otthonom féltem, szeretteim.
Fenyegetve érzem a jelent.
Gőg a túlélés törvényein?

Mit érezhet, aki menekül?
Miért? Így még sosem éltem át.
Csak azt érzem, hogy ez így nem jó,
megrémít az agresszivitás.

Féltem csendes szépem, békém,
egyre sötétedni látom
az eddig is csak derengőt.
Átok mérgezi gondolatom?

Félem a poklot, inváziót,
elragad, mint fertőző métely,
de valahol mélyen pislog bennem,
egy emberi érzés mozdul, kétely...

...ha látok koldust, éhezőt,
földön fekvő, beteg gyermeket,
tudnám (-e) elutasítani...
a szívemmel látnám (-e)
a felém nyúló kezet. (???)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Amice2015. szeptember 28. 03:49

Gratulálok, bár kétlem, hogy elfordulsz a segítsgkérőktől..vagyis mindenkitől..

Chikes2015. szeptember 27. 17:07

Kedves Icus!
Ne legyen benned se félelem, se kétely,
hiszen mindig megérzed, ha valakinek
szüksége van rád, ha valaki szeretetre
vágyik!
Csodálatos írásodhoz őszinte szívvel gratulálok!

Szeretettel:
Hajni

Ibolya.522015. szeptember 26. 12:11

Nagyon elgondolkodtató soraid figyelemre méltó! Szívet hagyok. Ibi

efelapi2015. szeptember 23. 09:05

Az agresszió pro-és kontra is rémisztő!

kistenkes2015. szeptember 22. 23:04

Nagyon szép, most az invázió más olvasatba is helyezheti, szívvel gratulálok Frici

Törölt tag2015. szeptember 22. 21:14

Törölt hozzászólás.

ahegedusa2015. szeptember 22. 10:29

Itt nincs kétely
az emberséged valós
hisz foglalkoztat a tény.
Szeretettel olvastalak.

tikkencs2015. szeptember 17. 23:25

Nagy kérdések ezek, de a választ szerintem leírtad. Aki így tud írni az a szívével látja, hogy kiért kell a kezet viszont nyújtani. Szeretettel hagyok neked szívet! Péter

Nichi-ya2015. szeptember 17. 13:38

Nagyon elgondolkodtató soraidat sok szeretettel, szívvel olvastam.

Angyalfoldisrac2015. szeptember 17. 10:46

Nem szabad Hagyni a félszt!!!
Még akkor se ha egyre félelmetesebbnek látszik. !
Szívvel József

SzakterJudit2015. szeptember 16. 20:40

A félelem érzete beköltözik az ember nyugalmába, sajnos. Gondolkodtató sorok! Gratulálok versedhez!
Üdvözlettel:
Judit

ariamta2015. szeptember 16. 16:11

Drága Icus! Elgondolkodtam soraidon... Szívvel és szeretettel olvastam: Marika

jozsefsoltcsosz2015. szeptember 16. 13:59

Bizony sokszor van ilyen életünkben:megkérdőjelezzük emberi erőnket, jellemzőnket, de ha ezt pozitív irányúvá tesszük, emberien cselekedtünk. Köszönöm, Icus, érdeklődéssel olvastam többször is.- üdv. Józsi

Aren2015. szeptember 16. 09:19

Figyelemre méltó , nagyszerű vers !
Elgondolkodtató sorok !
Szeretettel és szívvel gratulálok!
Ágnes

dobomarta2015. szeptember 16. 07:33

Lenyűgöztek az érzések, a gondolatok !
Megfogalmazod a szinte láthatatlant, kimondhatatlant - ami sokunk lelkét megérinti,nyomasztja. Azt, ami egyre inkább bekúszik a jelenünkbe és teret követel a mindennapjainkból.
Köszönöm,hogy olvashattam!

amatorpike2015. szeptember 16. 06:32

Nagyon szép vers. Bár felelősökben is pislákolna az emberség piciny szikrája. Gratulálok. Hedvig

Doli-Erzsi2015. szeptember 15. 17:18

Szépséges emberi érzések, mégis tele félelemmel!
Szeretettel szívvel olvastalak!
Erzsi

K.Katalin2015. szeptember 15. 16:56

Kedves Icus.Felelem van bennem is oromom hogy olvashattam ezt a remek verset.

hermannmarika2015. szeptember 15. 14:14

Szívszorító, emberi érzéseket sugároz e remek versed. Gondolkodásra késztet. Emberségesebb lenne az emberiség, ha e versed nem volna időszerű, és valósághű. kedves Icus, szívvel gratulálok neked.
Hermann Marika

poepoe2015. szeptember 15. 12:08

Drága Icus,

Bár napjainkban sem ismeretlen a megosztottság uralta világ, mégis valamennyiünket a pártatlanság mezején igaz, őszinte és emberséges gyötrelmek kínoznak... Nem látjuk a jövőt, és napjainkban mérhető globális befolyásunk sincsen rá. A ''dolgok nem itt dőlnek el'', s ez sem vigasz, hiszen az áldozatok tényén ez mit sem változtat. (lehetnek azok háborús áldozatok, vagy a menekülés áldozatai, de akár a magunkfajta ''fenyegetve érzem a jelent'' áldozatok is - hiszen valamennyien mind azok vagyunk) Nem is szaporítom a szót..... Szívet érdemlő szomorú-csodálatos feldolgozásodtól elköszönök....
Szeretettel: Erika

Faramir2015. szeptember 15. 12:04

Szerintem mindenki félti azt, amije van...persze ettől még emberek maradunk, már csak az a kérdés, minket is emberszámba vesznek-e, akik ezt a ''nagy sakkjátszmát'' elkezdték?
Versed szívvel olvastam!
Üdv: Feri

Radaszsuzsanna2015. szeptember 15. 10:18

Kedves Icu!

Az ismeretlen valóban ijesztő, de mindig a dolgok mögé érdemes nézni.......... szerintem:-)) a menekülőknek is van arcuk érzéseik és ők is félnek, de attól jobban amit maguk mögött hagytak! Nagyon örülök, hogy versed végére mégis a szíved nyert!

Gratulálok!

Zsuzsi

Szoros2015. szeptember 14. 20:23

Kedves Icus !
Gratulálok szívszorongató versedhez! Nagyon elgondolkodtató!!

''...ha látok koldust, éhezőt,
földön fekvő, beteg gyermeket,
tudnám (-e) elutasítani...
a szívemmel látnám (-e)
a felém nyúló kezet. (???)''

Tibor

Eleonora2015. szeptember 14. 19:41

Örömmel olvastam, nemsokára 200 válaszolok.

Nóra

ha engedik

Rozella2015. szeptember 14. 13:05

Őszinte, önvizsgálatra késztető soraid, nagyon mélyek... a félelem gátat szabhat a cselekvésnek, de a megfelelő pillanatban mégis tudnád.... Fájó, szép vers!

Bartolomeo.692015. szeptember 13. 23:07

Versed nagyon aktuális, hiszen mindannyiunk napi gondalatainak nagy része, ezzel a témával van elfoglalva (sajnos). Kicsit talán már unalmas is, de mégsem hagynak minket nyugodni azok a kérdések, élmények és érzések, amit e megrendítően szép versedben nagyon jól érzékeltetsz. E felfoghatatlan eseménysorozatot aggodalommal telve érzékeljük, mert bizony a történelem kereke nem állt meg! Együtt érzünk a menekültekkel, de mégis áthat minket egyfajta félelem, amelyet mint egy vihar előszeleként érzékelünk, mert igazából nem tudjuk, hogy mi jöhet még ezután...

Adry2015. szeptember 13. 22:47

Kedves Icus...szívbemarkoló befejezés....gyönyörűséges tiszta emberi érzésekkel..nagy szív:Adry:)

gypodor2015. szeptember 13. 21:59

Nagyon mély érzelmekkel szőtted át a versedet, tele kétellyel és szívvel....
Nem egyszerű a probléma, s nincs is igazán jó megoldás (már)...
Szívvel olvastalak. Szépen kiírtad!
Gyuri

meszaroslajos602015. szeptember 13. 19:47

Szeretettel gratulálok.

m.agnes2015. szeptember 13. 18:59

Nehéz a jelenben eligazodni... Szívet hagytam. Ágnes

Csendhangjai2015. szeptember 13. 18:17

Kedves Ica!

Szomorú, hogy idáig süllyedt az emberiség, és ami a legbosszantóbb; tétlenül kell végignéznünk az egészet! Értem, hogy két külön esetről írsz, és egyik meghatóbb. mint a másik: Emberek vagyunk, ezen belül is: anyák... apák... gyermekek: Fájdalmas sorsra ítélve!


Szívvel, szeretettel: Klára

Evanna2015. szeptember 13. 17:34

Sokunk gondolatát, kételyeit írtad meg szép versedben, szívvel gratulálok!
Evanna

Dellamama2015. szeptember 13. 17:16

Kételyeink vannak, nem látni az emberáradatnak végét és helyes-e befogadói, vagy elutasító magatartásunk?
Gondolataid az enyémek is.
Gratulálok: Maria

Törölt tag2015. szeptember 13. 16:32

Törölt hozzászólás.

fufenka2015. szeptember 13. 16:29

Nagyon jó, igaz őszinte kitárulkozás!
Nagy szívvel, szeretettel gratulálok: Zsuzsi

Törölt tag2015. szeptember 13. 15:44

Törölt hozzászólás.

hillailaszlo-ve2015. szeptember 13. 15:07

Jogos aggodalom és kételyek! Még nem tudjuk mi lesz a vége!
Gondolatébresztő versedhez szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

erzocsend2015. szeptember 13. 12:42

Kedves Ica. Duplán öröm ez a vers nekem,mert nagyon jól meg van írva,s pont így gondolom én is. Az emberiség szégyene ez,ami itt folyik. A tudatlanságé,meg a szörnyű kapzsiságé,ami ezért felelős. Nekünk normális embereknek csak az maradt,hogy ezt kiírjuk magunkból,s egy másik normális emberrel megosszuk gondolatainkat az ilyen,és ehhez hasonló fórumokon. Más talán már nincs is...sajnos. Nagy szívvel:Tibor.

noheb2015. szeptember 13. 12:33

Mennyire igazad van! Ott dúlnak bennem is a vegyes érzések!!! Ezeket a tétova gondolatokat Te remekül öntötted versbe!!!
Gratulálok!!!
Marika

Dram2015. szeptember 13. 12:19

Versed elgondolkodtató,
bennem is sok a bizonytalanság.
Versedhez szívvel gratulálok; András.

Eddi2015. szeptember 13. 10:46

Csodálatos versedhez szívvel gratulálok. Eddi.

anci-ani2015. szeptember 13. 09:53

Így érzek én is kedves Icus és még nagyon sokan...
Az inváziót akik megindították és olyan helyzeteket teremtenek, hogy menekülésre kényszerítenek embereket azok a bűnösök, de őket felelősségre senki sosem vonja.
Az világ változóban van és évtizedek múlva utódaink sínylik meg ezt az áldatlan helyzetet.
Szomorú a helyzet de visszaút már úgy tűnik többé nincsen!!!
Szívvel, szeretettel gratulálok szép kételyekkel, kérdésekkel teli versedhez: Anci

Martonpal2015. szeptember 13. 09:39

Egy jól sikerült tartalmas vers,de azért én utat engedek más gondolatok szabadságának is.
Szívvel olvastalak....attila

lizomka2015. szeptember 13. 08:43

Ezt az érzést én magam is így élem meg,félelem és kétséget között,mert segíteni jó,de erőn felett hm...már nem mindig lehet.Nagyszerű a versed és örülök,hogy írtál róla,mert ez nagyon itt van mindenkiben ez a gondolat.Szívvel,szeretettel:Kati

Grigo_Zoltan2015. szeptember 13. 07:14

Látom, mai világunk sötét ármyai, félelmei, ott vannak a te szivedben is.....Nagyon szépen írtál róla! Zoltán

bogyi2015. szeptember 13. 00:12

Kedves Ica! Szívvel olvastalak!

Sanyipapa2015. szeptember 12. 23:15

A versed jó.
Az acsarkodáshoz pedig nem akarok hozzászólni.
Szívvel gratulálok: Sanyi

Elise2015. szeptember 12. 23:10

A félelem az ismeretlen ''ereje'', érthető, ha bennünk él, főleg, ha még a hatalom erre rájátszva előre el is hinti (nagybetűkkel szórja) a magját.
Nálam az empátia van fölényben, én így vagyok kódolva.
Aktuális témáról versbe írt gondolataidat megértem, de a szíveddel láss, és ha teheted, fogd is meg a feléd nyúló kezet!
Szívvel; Elise

becker2015. szeptember 12. 22:56

Kedves Ica!

Láthatsz koldust, éhezőt, földön fekvő gyereket - Kárpátalján, eleget!

Bizonyára sok szerencsétlen ember is van ebben az irdatlan nagy muzulmán tömegben: de

- az nem nevezhető menekültnek, aki az őt ellátó országban agresszíven viselkedik, nem hajlandó együttműködni senkivel, és követeli, hogy szállítsák Németországba, mert máshová nem hajlandó menni.

Amikor a trianoni diktátum miatt az elszakított területek magyar lakossága szerette volna visszakapni a magyar állampolgárságát (amitől megfosztották), az Európai Unió magatartása teljesen más volt. Pedig ők mindig is Európához tartozó emberek voltak.

Szeretettel kell megközelítenünk minden rászorulót, de mindeközben józanul kell gondolkodnunk.

Üdv.: József

joco572015. szeptember 12. 22:30

Kedves Icus!
''Csak azt érzem, hogy ez így nem jó,
megrémít az agresszivitás.''
Az agresszió nem lehet jó válasz, a történelem sok példával szolgál!
Keresni kell a jó válaszokat! Versed egy jó válasz!
Őszinte szívvel gratulálok!
Szeretettel: József

merleg662015. szeptember 12. 21:33

Kedves Icus!

...ha látok koldust, éhezőt,
földön fekvő, beteg gyermeket,
tudnám (-e) elutasítani...
a szívemmel látnám (-e)
a felém nyúló kezet. (???)

Igen! Látnád! Aki ilyen szépen meg tudja a mindenkiben munkálkodó kételyeit, nem elutasítóan, hanem féltve szeretteit félve az agresszív jövőt, biztosan meglátná a felé nyújtott esdeklő kezet! Igen! A menekülteken is múlik, hogyan lesz tovább! Ha tudomásul veszik, hogy ez egy más világ, más kultúra, egy sokkal emberibb társadalomba kerülnek és hajlandók a változásra, nem hódítani, átformálni akarnak, hanem beilleszkedni és élni, akkor nem lesz baj! Ha zsigerből ragaszkodnak ahhoz, hogy nekik minden jár amit megszoktak, hát..... Remek versedhez szívet hagyva gratulálok. Üdv: Gábor

Titta2015. szeptember 12. 20:58

Kedves Gáborné!Akétely bennem is munkálkodoTT!!De már nem vagyok ilyen optimista,mint itt a hsz-többsége!AZ az erőszakos kikövetelőzés, amit hoztak magukkal a menekülők,az nem szokványos,! egész más életfelfogás,életigelés más kultúra, a nők semmibevétele, mind-mind fontos probléma! lesz ennek még bölytje!!
ők sosem fognak integrálódni a környezetükbe!! Levágják még azt a kezet, amelyik enni adott nekik! versedért szívet hagyok ÁM NEM VAGYOK OLYAN OPTIMISTA!!!!!!!

M.Laurens2015. szeptember 12. 20:45

''Mit érezhet, aki menekül?
Miért? Így még sosem éltem át.
Csak azt érzem, hogy ez így nem jó,
megrémít az agresszivitás.''
--
Azt hiszem sokunk élnek át most hasonló érzéseket.
Fogadd őszinte tiszteletem és elismerésem, szívet érdemlő versedért!
/ Miklós /

amalina2015. szeptember 12. 20:41

Kedves Icus!
Nagyon aktuális témáról írsz őszintén, kendőzetlenül. Sokan - így én is - osztjuk érzéseidet. Hogy mi jön, senki nem tudja... Próbáljunk Emberek maradni!
Szívvel gratulálok: éva

Golo2015. szeptember 12. 20:26

Kedves Gáborné!

Nagyon komoly problémát vetettél papírra saját érzelmeiden keresztül.
Igen, a kétely mindég jelen van, és a mai helyzet is rémisztő vetületű.

Szívet hagyok versedért: Radmila

varkonyi.zsuzsa2015. szeptember 12. 20:22

Nagyon érző soraidat,remekül megírt versed szívvel olvastam.Zsuzsa

eferesz2015. szeptember 12. 19:57

Kedves Icus!
Szívből köszönöm soraidat.
Ha az ember a szívére hallgat, akkor nincs benne félelem, se gyűlölet,se harag, mert a szív hangja a szeretet nyelvén szól.
Kívánom Neked, hogy halld meg szívedet!
Szeretettel: Szabolcs

dobosigyorgy2015. szeptember 12. 18:38

Csodaszép gondolataidhoz szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri

dvihallyne452015. szeptember 12. 18:29

Szívvel gratulálok nagyszerű soraidhoz! Sarolta

maxika2015. szeptember 12. 18:29

Osztom kételyeidet.
Komoly alkotás, kedves Icus!
Albert

Mesiko-szan2015. szeptember 12. 18:28

Akárcsak te, ő is ember,
Talán más vallással, nyelvvel,,
Bármi színű szelek fújnak,
Igaz szívek erről tudnak.

rojamsomat2015. szeptember 12. 18:26

Kedves Icus! Csodálatos verset írtál!
A ma ábrázolása és a jogos kétely tökéletes vezér
gondolata versednek!
Nézz vissza a történelembe és látni fogod, hogy hányszor történt ugyan ez! Mi is így vettük egy fehér lóért ezt a hazát! Aztán béke lett!
De biztos, hogy soha nem lesz a régi!!
Csak ne félj ez nem világháború, de adnunk kell
abból amit kivívtunk! Hét és fél milliárd ember
fog szét folyni mint a víz, tíz év múlva a duplája!
Hová? Én nem magunkat féltem, hanem az unokákat!
És még nem is beszéltünk a klíma változásról!
Ez jutott eszembe versed nyomán, bocsáss meg!
Szépet írtál, aggódó szívvel!!
Szívvel,,Tamás

Szabad19862015. szeptember 12. 18:15

Èrdekes kérdèst feszegett versed.
S hol , vagy mi a vàlasz én sem tudom biztosan.
De a szìvemet itthagyom versednél.
Gina

Alice992015. szeptember 12. 17:50

Remek filozófikus mű! Gratulálok!

babumargareta012015. szeptember 12. 17:47

Szeretettel gratulálok ehhez az aktuális témát felvető versedhez ,,,,,,szivecskét hagyok,,,,üdvözletem,,,,,Babu

Törölt tag2015. szeptember 12. 17:40

Törölt hozzászólás.

szalokisanyi12015. szeptember 12. 17:11

Napjaink nehéz kérdéseire nem kapunk választ. Elgondolkodtató remek alkotás.

Gratulálok! Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

urattila2015. szeptember 12. 17:03

Szép, elgondolkodtató sorok! Gratulálok! Attila

kicsikincsem(szerző)2015. szeptember 12. 16:55

@195705252012: @B.Sanyi: @Sida: @dr.vegha: @editmoravetz: @111111: @BalogBence: @195705252012: Szívből köszönöm a kedves figyelmet a hozzászólásokat értelmezéseket. Ölelésem! Icus

B.Sanyi2015. szeptember 12. 16:45

Kedves Ica!

Gratulálok versedhez, sokunkban megfordul ez a gondolat!
Edit már kivesézte!

Szívvel: B Sanyi

Sida2015. szeptember 12. 16:38

Mindenkiben ott ma a kétely, bizonytalanság, mert ellentétes információkat kapunk. A békénk, nyugalmunk, azt hiszem, már odavan... legalább a lelkiismeret, a belső béke ne csorbuljon.
Szívvel:
Klári

dr.vegha2015. szeptember 12. 16:23

Látnád, Icus, persze, hogy látnád..
De kétely mindig van bennünk, szerintem ez nem bűn..
Tetszett a versed, szívvel, Attila

editmoravetz2015. szeptember 12. 16:23

Kedves Icus!

Tudom, ez nem az a fórum, ahol egymásnak feszülnek az indulatok, de tartok tőle, verseddel kieresztetted a szellemet a palackból.
Miért is?
Úgy érzem, kételyeinket foglaltad versbe, mely minden jóérzésű emberben munkálkodik....
Tehetetlennek érzem én is magam ... védeném Hazámat, védeném Gyermekeimet, védeném Szeretteimet ...
Ugyanakkor látom a felém nyúló segítségkérő kezeket, az otthonukat elhagyni kényszerülteket ... a földönfutókat ... nem tudom kiszűrni, ki, miért indult útnak ... kit, mi űzött el messzi idegenbe, ahol lehet, hogy csak a reményteli jövő kecsegtető ábrándja várja ... lehet, hogy menedéket remél...
....
Továbbgondolva a jövőt ... újra vízióm támad ... sajnos nem boldogító ...
....
Évtizedek óta benne volt a levegőben ez a ''népvándorlás szelleme''.
A ''jóléti társadalom'' léte, tudata eljutott arra a vidékre, ahol lehet, hogy a mindennapi betevő falatja sincs meg a többségnek ... ''Igazságtalannak'' érezték, s megindultak a ''Paradicsom'' felé ....
Természetesen, senki sem mondana le önszántából a már megszerzett jólétről, (csúnyát mondok: pl. a jogosnak vélt 5 évenkénti autóváltásról).
Mi lesz itt jövőre????
Mi lesz ennek a folytatása????
Szörnyű, még belegondolni is!

VERSEDHEZ NAGY SZÍVVEL CSATLAKOZOM!!!!

Gratulálok szeretettel: Edit

1111112015. szeptember 12. 16:04

Drága Icus! Nagyszerűen megírtad, remek rímekbe szedted a bennem ( és talán bátran mondhatom, hogy sokunkban) munkáló kételyeket. Félek ettől az inváziótól, félek ettől a ''honfoglalástól'' , félek az erők összefeszülésétől , félek .....Köszönet, hogy megírtad, szeretettel itt hagyok egy szívet. Piroska

BalogBence2015. szeptember 12. 15:57

Nagyon igaz amiről írsz. Gratulálok a csodálatos versedért.
Bence

1957052520122015. szeptember 12. 15:46

Drága Icus! Remek versben tolmácsoltad a sokunkban megbúvó kételyt. Szívvel gratulálok versedhez , Irén

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom