Szerző
Vers

A verset eddig 161 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. szeptember 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lukács Angéla

Félelem

Magányomban sokszor remegek,
tépem a bőröm kezemen,
naponta lakkozom körmöm,
hogy te ezt észre ne vedd.

Ostobaságnak tűnhet aggodalmam,
ám nem bírok nyugodni,
az idegesség nem hagy,
el nem enged.

Félek,
szemem néha árulkodó lehet,
el-el kapom tekintetem,
nehogy felfedezd.

Ám te okosabb vagy,
hiszen mindent látsz,
elég egy aprócska hang,
s megnyílik a világ.

Rejtőző lény a félelem,
nem szeret mutatkozni,
elmerül a lélektenger
sötét habjaiban.

Gyökeret ver,
kiirtani nehéz,
lelkem ingoványába
vajon mikor fogsz belépni.

Megérted-e?
Vagy csak továbblépsz?
Túl sok a kérdés,
s lehet, nincs megértés.

Vártam rád már,
ne tudd meg, mióta.
Épp ezért rettegek,
nehogy elveszítselek.

Bármit teszek,
kétszer átgondolom,
és még így is van,
hogy bajt okozok.

Álmatlan éjszakák,
forgolódós esték,
heves szívverések
kísérik gyakran létem.

Bár tudnám, mit tegyek,
elég vagyok neked?
Mindez oly zavarba ejtő,
kérdezni sem merem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. szeptember 19. 08:04

Szépet írtál! Légy bátor!
Megtérül!!
szívvel,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom