Vályi János

Életem virága

Szerelmes lelkemben, tavaszi szél melegében,
Virágod nyílt csodaszépen, rétem kis mezejében.
Napsugár sütötte, esővíz locsolta,
Kis, törékeny testedet Földanya gondozta.

Éjjel szirmod behúztad, a Hold ölelt csak át,
Nappal kitártad, hogy csodálja a világ.
Fenséges volt mindened, Isteni szépség,
Lelkem mezején együtt éltünk te meg én.

Ha behunyod szemed, kincsem, láthatod a mezőt,
Mit szeretettel gondozok, otthonod így lesz örök,
Földed leszek, mi táplál, napsugarad, mi beragyog,
Szél, mi messze viszi illatod, eső, mi lemossa porod.

Tárd ki hát gyökereid, életem virága,
Lelkemmel összefonva örök ifjúságba.
Így maradunk meg az utókornak,
Az élet virága, s a természet, mi ápolja.