Szerző
Vers

A verset eddig 709 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Banka Márk

Az antik ajándékbolt

Egyszer régen, nagyon rég,
Ott, hol a sarki bár áll most,
Akkor én is pici gyermek voltam még,
Ott állt egy antik ajándékbolt.

Az épület maga is öreg már,
És a por, s csend mi benne honolt,
De ez nem egy átlag kis bolt volt ám,
Mert ott benn mindennek lelke volt.

Kezdetben egy ősz, öregúr vezette,
De mióta komolyabban tudom az eszemet,
Unokája, egy kislány ült benn helyette,
Isten nyugosztalja az öreget.

Mindig néztem őt az üvegen át,
De bemenni hozzá sosem mertem,
De egyszer, mikor virágot árult az utcán,
Az alkalom miatt muszáj volt megismernem.

A szülei már rég meghaltak,
És nem megy elég jól egy ilyen üzlet,
Mindenki tudta, az öccsével együtt laknak,
Senki nem akarta árvaházba dugni őket.

Egész délután beszélgettem vele,
Segítettem árulni, majd bekísért a boltba,
Körbe-körbe járva bemutatta nekem,
Minden tárgynak hogy van meg a külön dolga.

Külön a dolga, s egy a titka,
Mert ott nem csak lelke volt mindennek,
Ott minden kereső rátalált arra a tárgyra,
Pontosabban a tárgy lelke a keresőre.

Poros könyvek, mindegy miről szólnak,
Olvasója meg lesz elégedve vele,
Vagy lehet Viktoriánus gyertyatartója,
A legmodernebb embereknek.

Ketyegő-nyekergő falióra,
Tagbaszakadt fametszetes fogas,
Zenedoboz és balerinababa,
Pipa, szipka, és hamutartó kas.

Nem kell keresned, csak bemenned,
A tárgy mire szükséged van, megtalál,
Nem kell e kisboltban semmit se tenned,
Kisugárzásod emberileg definiál.

E kis helyen az egyetlen,
Én voltam személyesen,
Aki nem vásárolni ment be oda,
S nem volt szüksége semmire sem.

Amint bemutatta, s én körbenézte,
Egyre csak furcsállta a leány,
Hogy nem volt egy tárgy, mit kinéztem,
Vagy engem szemelne ki a varázs talán.

Akkor még nem jött rá,
Mivel rövid idő volt, én sem,
S mintha mi sem történt volna,
Nyugodt szívvel elköszöntem.

Eztán sokáig nem mentem arrafelé,
Csak több hét után találkoztunk újra,
Aznap megint virágot árult, s megkért,
Térjek be, fontos a mondandója.

És aznap elmondta nekem lassan,
Hogy mikor ott vagyok, a bolt azt súgja neki,
Nem álltatja magát, s én se magam,
Az egész antik boltot szerelem tölti ki.

S akkor én is rádöbbentem,
Nem csak sajnálom én ezt a lányt,
Fél percre földbe gyökereztem,
S átkoztam a szerelem nevű ármányt.

Kicsi, s félénk voltam még,
Nem gondolkodtam abban a percben,
Féltem a félelmet, s a reményt,
Kisiettem, s nem mentem vissza egyben.

Azóta bánom, s sajnálom a dolgot,
Árvaházba dugták a kislányt,
Cserbenhagytam az életemben a legkedvesebb pontot,
S nem fejtettem meg a legnagyobb talányt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Maysa2009. március 18. 19:58

Kedves Márk!
Nem értem, hogy eshetett meg, hogy ide még nem írt senki, arra gyanakszom, hogy talán kicsit hosszúra sikerült a versed, pedig igazán remek leíró részek vannak benne!:) Talán van néhány kihagyható versszak, vagy olyanok, amik összeforraszthatók, amiknek már kicsit erőltetett hatása van mint pl.: a ,,Poros könyvek, mindegy miről szólnak, '' kezdetű, bevallom az nekem nem tetszik annyira. De nagyobb részt megszerettem a versed, bár szomorú a történet, de szeretem az antik boltokat, és átérzem a hangulatot, amit leírsz. Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom