Szerző
Vers

A verset eddig 236 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. szeptember 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lukács Angéla

Közöny

Szürke utcák, szürke házak,
Emberek andalognak, arcuk fáradt.
Idős hölgy összetörve, templom falához dőlve
pohárkáját tartja
botjára támaszkodva,
szeme szürke, lángja már kiégett,
mégis kitartóan, szinte összeroppanva áll
a templomajtó mellett.
Embercsürhe árad ki Isten házából,
csak páran néznek rá,
s legtöbbjük tovább is áll.
Szürke utcák, szürke házak,
ránk tekint egy szürke világ.
Szent helyen közönyös lények,
üres a szív, sötét a lélek.
Az idős hölgy talán még most is ott áll
pohárkáját tartva,
hátha a Remény felfigyel rá.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. szeptember 24. 18:50

Gratulálok , szívet hagyok versednél!!
Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom