Miattad
Te voltál...
Szívem befogadott,
Jó barátként ringatott.
Néztem, mikor írsz,
Vártam, mikor hívsz.
Hogyha rád gondolok,
Zűrösek a mondatok.
Végül rájöttem,
Mit érzek szívemben.
Egy szép nyári estén
Szerelmes lettél belém.
Mikor ez feltűnt,
Még csak álomnak tűnt.
Minden egyes betű
És szó világméretű.
Veled minden perc
Századmásodperc.
De jött ő, ki egy nap
A tortára lett a hab.
S viharos estén
Szerelmes lett belém.
Én nagyon utáltam.
Hátamra se kívántam.
Elrontott mindent.
Lerombolt mindent.
Szakítottak velem.
Szakítottak miatta.
Jól megbosszulnám.
Neki is fájna ám.
De nem tettem vele,
Mert az bunkóság jele.
Nem leszek olyan,
Nem lennék olyan.
Már nem szólok hozzá,
Hadd őrlődjön magában,
Így én nyerek a csatában,
S mehetnek a kórházba őhozzá.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rojamsomat2015. szeptember 25. 14:44
De aranyos vagy,,,neki is fájna ám,,,!
Hát, nagyon jól megírt vers, érzem jogos dühöd!
Gratulálok, sose feledd,,,Szeretet,,,
Szívvel,,,Tamás
donmaci2015. szeptember 24. 22:22
Csalódásodat nagyon jól versbe foglaltad! Szívvel Józsi
fruzsi-versei(szerző)2015. szeptember 24. 15:14
Köszönöm szépen Edit!
editmoravetz2015. szeptember 24. 14:56
Kedves Fruzsi!
Ha érzéseink kikívánkoznak, papírra vetjük ... s lám, a témától függ, lehet az szomorú, vidám - szép versek jöhetnek létre....
Te most éppen egy szerelmi csalódást örökítettél meg ... nagyon ügyesen felépített versben.
Szeretem azokat a verseket olvasni, melyek bevezetnek a mondanivalóba, kiteljesednek s végső konklúziót is levonja a szerző....
Versed ilyen .... ezért bár szomorú, mégis tetszik.
Szívet hagyok szeretettel!
Várom a következőt ... remélem, már boldogságról szól majd!
Edit