Szerző

Pásztor Károly

Életkor: 22 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 171 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. szeptember 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pásztor Károly

A denevér röpte

Háztetőkön át sompolyog,
Ahogy a nap andalog,
Szökdécselve, de nem megállva
Suhog a denevér váza,
Egész teste bőrredőny, mit leenged este,
Hogy a komorságot összevissza fesse.

Az éjszaka kátrányfal,
Beteríti végeit a hangulattal,
Egyedül röpül, viszont megannyi nyomás ránehezül,
Senki nem hisz érte, csak bámulják, elhidegül,
Mint a hóvirág a tölgyesek között,
Vagy macska szeme nyalja fel a ködöt,
A kötött toronyóra éjt/félt ütött.

S még szárnyal a meleg levegőben
Sebesen csapkodva, finomabban kapkodva,
Századokért, ezredekért, a lényéért,
Másoknak megtartani magáért önképét,
Csilingelve, cikcakkozva cikázik,
Gyújtólövedékeket felirányít,
Most még egyszer vigyáz.

Félhomályos barlangba tudatosan téved,
Tágas tér ám körbezárva,
Elméje a földön szabadabban járja,
Tövében sóstó a tengerhez várja,
Korom-katlanon keresztül gondolkodik rég,
Láthatja-e még egyszer a fényt?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. szeptember 26. 19:09

Tetszett gratulálok!!
szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom