Vályi János

Válasz

Annyiszor kérdezted tőlem, kincsem,
Mit jelentesz te énnékem,
Miért te, és nem más,
Mi van benned, mi ily csodás.

Szemeid tüzében vágyaim lángolnak,
Mosolyod megédesíti minden napomat,
Bőröd selymessége finomabb a selyemnél,
Illatod mámorosabb egy tavaszi mezőnél.

Hangod édes, csengő zengése
Fülemnek, mint madarak csicsergése,
Lépteidet csodálva nézlek,
Hajad bársonya hullámzik véled.

Szíved oly nemes, annyira tiszta,
Közeledben lennék minden pillanatban.
Átjár a szeretet, ragyog a lelked,
Szemeimbe nézve ezt látom benned.

Nem éreztem ilyet soha még,
S már senki más iránt nem is szeretnék.
Te vagy az életem, a mindenem,
Csak veled teljes a szívem s lelkem.

Hálásan köszönöm neked, kincsem,
Hogy hűen kitartasz jóban, rosszban mellettem.
Kevés az életem, hogy éreztessem,
De míg élek, hűen, igaz szívvel szeretlek.