Címtelen 2
Vajon mit csinálsz, Kedves?!
Gondolom, csúszkálgatsz, botladozol.
Sírnak a felhők - sírok
velük én is, ma csak bánat honol
a környező tájakon,
s a rút aurám titkos tavába
folyik minden csepp közöny,
mely csak szenvedni jön e világra.
Megcsal a levegő is...
Te nem félsz a magánytól?! Mert én nagyon.
Hiába nyelne el a
boldogság, ha hiányodba kapaszkodom.
A nagy ő nekem mindig is kisbetű marad.
Hiányod, mint koszos rágó, szívembe ragad.
Csak egy vers vagyok, mi a figyelmedre éhes,
százhatvanegy szótag, mit a magány apró fecnikre tépdes.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rojamsomat2015. október 3. 07:41
Kedves Bálint! Jól írsz nagyon!!!
A vers tökéletes, érett gondolatok!!
Gratulálok,,,Figyelővel,,,,És szívvel,,,Tamás