Bizonytalanul
Sok a csönd,
de fáraszt a zaj is,
fekszem,
mégsem lelem a helyem
a hétköznapokban.
Zavarodottan nézek előre,
várom, hogy tisztuljon a kép,
nem láthatom a jövőt még.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Singlarb(szerző)2015. október 13. 19:41
@donmaci: Szívből köszönöm! Barbi
donmaci2015. október 8. 23:34
Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok! Józsi
Singlarb(szerző)2015. október 8. 07:40
@rojamsomat: Tamás, köszönöm! Jól esik, hogy követed a soraim! Igyekszem kiírni a vívódásaim. Bár beszédes vagyok, ezeket könnyebb leírni, mint kimondani. Barbi
Singlarb(szerző)2015. október 8. 07:38
@kokakoma: Köszönöm a soraid! Amióta ez a vers született lényegesen jobban vagyok minden szempontból. :-) Persze az ember hangulata változó. Lesznek még ilyen és olyan verseim is. Írok, írok! Kicsit lassabban jönnek, mint eleinte. De nem is baj ez... Barbi
rojamsomat2015. október 8. 07:10
Nagyszerű vers!! Jól érződik vívódásod!!
Gratulálok!!
Szívvel,,Tamás
kokakoma2015. október 7. 18:59
Kedves Barbara!Maradj köztünk és írj....írj!Ügyes vagy meglátod segíteni fog.Versed a mostani állapotod sugallja, de lesz szép és jó is és azokat a verseket is szeretettel várom. Szívvel figyellek. kívánok mielőbbi gyógyulást. pj