Eltűnőben
Erőtelen az őszi napsugár,
akárcsak én,
magányosak a fák,
úgy, mint én,
virágok sem nyílnak,
hullnak szirmaik,
nem kergetnek álmot,
nincsenek vágyaik.
Füstölög a kémény,
jobbját nyújtja,
pattog a tűz,
melegét ontja.
Magányos pók
szövi hálóját,
búbos kemence fogadja
sütnivalóját.
Cica lépked,
fázik apró lába,
megpihen a kemence
kicsi zugába`.
Öreg anyóka
kenyeret majszol,
kemence ajándéka,
várja haza gyermekét,
nem látta oly rég,
magányos, akárcsak én.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
15142015. október 26. 12:38
Mielőbb szerető társat kívánok.
Szép versedhez szívvel gratulálok
Ibolya.522015. október 25. 23:06
Megható versedhez szívet hagyok. Ibi
Andrea61(szerző)2015. október 12. 12:02
Köszönöm Icus!
kicsikincsem2015. október 11. 13:01
Szívvel gratulálok szomorú-szép versedhez.
Icus
Andrea61(szerző)2015. október 10. 09:17
Köszönöm szépen! :)
dvihallyne452015. október 9. 20:50
Szeretettel és szívvel gratulálok szép versedhez! Sarolta
donmaci2015. október 9. 19:31
Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok! Józsi
rojamsomat2015. október 9. 17:27
Szép vers! Romantikus és visszafogottan szenvedélyes!
Gratulálok!!
Szívvel,,,Tamás
kokakoma2015. október 9. 15:56
Érdekes párosítás remek versben. Szívvel adózom pj
Andrea61(szerző)2015. október 9. 15:44
Köszönöm szépen a figyelmet!
adamne2015. október 9. 15:35
Az ősz és a magány érzése összefonódnak, ilyenkor erősebben
tör ránk ez az érzés. Szép versed szívvel olvastam kedves Andrea.
szeretettel: Manyi
anci-ani2015. október 9. 12:48
A magány szomorúsága és az ősz képeinek szép összefonódása ékesíti remek versed sorait kedves Andrea!
Tavasszal már újra nyílnak virágok és újra elhozza a boldogságot!
Szívvel, szeretettel gratulálok: Anci
maxika2015. október 9. 11:43
Igazán romantikus, szép alkotás.
Üdv:
Albert