Szerző
Gyarmati Krisztián

Gyarmati Krisztián

Életkor: 29 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 480 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. október 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Gyarmati Krisztián

Gyermekemnek

Fiam, lányom, ha majd olyan lészen lelked, mint a bús fűzfa,
lapozd fel apád könyvét, s könnyeid ejtsd rá a papírra,
had szívja fel a bánatot, engedd, hallgass jó apádra.
Senki nem tudott úgy élni, nézni, mint apád, anyádnak szemében virágára.
Ha feléd dobnak követ s megannyi szétszórt apró vádat,
te csak könnyes szemmel ülj, s szeress, mint apád az anyádat.
Eljön majd néked is az, ki télen a lelkedbe virágot fakaszt,
s majd úgy látod őt te is, mint apád anyádat, mint a korai tavaszt.
Szeress, ne félj, csak szeress tűzön-vízen át,
ahogyan apád szereti anyádnak mosolyát.
Lépj, merj menni az úton, ebben az életben élni kell,
törvényt tarts, mint apád és anyád, kik egymás karjaiban, a szeretetben égnek el.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. október 13. 08:47

Nagyszerű vers!! Igazi nemes gondolatokkal!
Gratulálok,nagyon tetszik!!
Szívvel,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom