Kaulics Gellért

Gondolatok temetője...

Gondolat, mely szertefoszlott,
Melyet oly becsesen hordok,
Nincs értelme, ezt én tudom,
De higgy nekem, a mindenem.

Talán furcsán nézhetek ki,
Egy őrült, ki fel-alá jár,
Kinek nem felel meg minden,
Mert neki csak az az egy kell.

Igen, keresem, kutatom,
Egyszer tán még rátalálok,
Nem tudom, hol, hogy majd mikor
Viszont bízom, hogy meglelem.

Nem is sejted, mit keresek,
Most elárulom ezt neked,
Azt keresem, mi hiányzik,
Az életből mi kimászik.

Gondolatok temetőjét,
Hol újra önmagam leszek,
Hol minden kis szétfoszlottat
Újra és újra szőhetek.