Szerző
Henth Ferdinánd

Henth Ferdinánd

Életkor: 24 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 273 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. október 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Henth Ferdinánd

Két szarvas

Űzött vadként fut az élet.
Üldözőként testünk lépked.
Az űzött vadban minden vágyunk,
Mit naivan jól táplálunk.
Álmaink is benne vannak,
És jó pár évre ott maradnak.

Vérszemű vadászként hajszoljuk tova,
S hajtjuk, hajtjuk, de nem tudjuk, hova.
Végtelen az út, és Végtelen az élet,
S talán a végtelenben a vadász célba érhet.

Az üldözött szarvas szalad tova,
Mi nem, de ő tudja, hova.
Mi egy helyben toporgunk, míg ő szalad,
S vágyainkban elégünk egy pillanat alatt.
Azt hisszük, hogy űzzük és elérjük,
Pedig csak a lényeget nem értjük.
Űzzük a vadat távol magunktól,
S minél közelebb érünk,
annál távolabb vagyunk a szarvastól.
Mégis űzzük hívás helyett,
Ilyen is csak az ember lehet.
Mégis űzzük, és nem vesszük észre,
Hogy az életünknek rég már vége.

Arany szarvas utat mutat,
Vörös szarvas egérutat
mutat, ahol hazugság és illúzió van,
Kibékíthetetlen harcokban.

Vörös szarvas, vágyaink vadja,
Arany szarvas álmaink adja.
Egyik elől menekülsz, másikat űzöd,
Bolond világban, bolondul tűröd.
Álljunk le, és pihenjünk meg,
A valóságot lássuk meg.
Két minőség harcában élünk,
Egyiket akarjuk, másiktól félünk.
Pedig, ha a kettő egy pontba áll,
Nem leszünk vadászok soha már...

Látom szavaim, értem a lényeget,
Elengedni mért nem lehet?
Elengedni minden ártót,
S megtalálni minden látót?
Mért köt lelkem ennyire a földhöz?
Mért ragaszkodik ennyire a magányos bőrhöz?
Sok a mért, de a válasz egyszerű,
Változás nélkül élni egyszerű.

Hibás-e az, aki nem lát annyit, mint én,
És nem lát át a másik porhüvelyén?
Hibáztathatok-e másokat azért,
Mert ők nem látják azt, amit én?
Vak az ember, és magába bújik,
Nem látja azt, ami előtte nyúlik.
Itt vagyok, és mégsem látnak,
Hinni akarnak Arimánnak?
Félnek az igazságtól talán?
Én nem tűrök senkit talán?
Talán... Talán...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


An19(szerző)2015. november 1. 19:57

köszönöm.

B...yL...o2015. október 23. 14:35

Jól megírt, szép vers. Jól gondolod: a sorsot nem űzni kell, hanem hívni (én így értelmezem), s hidd el. akiknek fontos vagy, azok látnak.
Szeretettel: László

rojamsomat2015. október 22. 14:15

Gratulálok szép versedhez!!
Szívvel,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom