Szerző

Tóth Bálint (Balinthka1)

Életkor: 3 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 199 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Bálint (Balinthka1)

Nyárvégi andalgás

Ó, hogy röpül az idő,
pedig mintha csak tegnap születtem volna!
S mégis már tizenhat év,
mely életem e kínzó mélységbe nyomja.
Mit képzelsz?! Nem sírok én...
Csak a múló hőségtől izzad szemhéjam.
A jövő már csak pusztít,
míg az örök múlt ránk mosolyog kacéran.

De szép volt! De jó volt! Úgy
szerettük egymást, mint két ember még soha.
Szép állítás-ámítás,
de véget ért s robbant, mint egy szupernóva:
és szívünk szilánkjai
szerteszálltak az űr sötétjében, akár
fénysugarak, eltűnnek
alkonyatkor milliónyi kis ház falán.

2012. augusztus 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. november 10. 07:13

Nagyszerű vers!!
Úgy fájlalod a múltat, hogy még mindig szeretsz!!
Szívvel,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom