Szerző
Farkas Péter (tikkencs)

Farkas Péter (tikkencs)

Életkor: 42 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 654 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (22)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Farkas Péter (tikkencs)

Hegykő

Fertő-tó táj - elterülő gyermekkorom
legkedvesebb síkvidéke, nekem öröm
voltál, és már nem fáj, ha járok Homokon,
Hegykőn, zötyörgök a kisalföldi buszokon.

Sárgafalú templom előtt buszmegálló.
Jelt adtam az érkezésre - nyíló ajtó
placcsan és hátam mögött tokjába zuhan
közönyösen - nem érdekli, Hegykőn mi van.

Irányom a Fertő utca: egy szám alatt
a ház áll. Üresen, magányosan maradt,
de még áll. Tornácán sűrű trombitavirág
őrzi nyugalmát, majd új gazdája utat vág.

Lépek tovább: a házzal szemben csatornapart.
Gyűszű kutya - mert így hívtuk - ott kapart,
mikor a zellert felhúztuk - gyermeknyelven
mondva - lett egy "ruk", ebünk ott állt lesben,

ujjunkkal csak mutattuk, s Gyűszű már kutatott,
orrát földbe túrva, prüszkölve hőst játszott...
Zellerkert mellett vár egy kis posványos tó,
réges-régen volt kacsa- és libaúsztató.

Az úttól jobbra istálló áll téglából,
felújítva, de csak lószerszámot tárol.
Göschl Pali bácsi járt a kocsijával oda,
neve még bennem él és néhány mozdulata.

Nyárfákkal szegélyezett fekete földek,
termékeny kotus talaj és legelők jőnek.
Szöcskehadak vetnek tigrisbukfencet,
ha ropogó fűben lépek egyet-egyet.

Elértem a nádast, a határsávot:
Nagypapa itt teljesített szolgálatot.
Védte a határt, majd a rendszerből kivált:
védte a családot és egyszerű önmagát.

Lett nádarató, s nem igazgatótanácsi
talpnyaló. Lett jó cimbora - a Kari bácsi -
sokszor az itallal kezdett cimborálni,
de bánta is ő, hogy` kéne hazatalálni!

Háborút és fogságot, Rákosi-korszakot,
azt kapott, de ő egyenesen járhatott.
Most látom: a nap megcsillan egy fűszálon,
Könnyezve búcsúzik - lefekve megvárom.

Fehérjét tojásból loccsant a hold,
koccanó sásbugák ritmusa felold,
mélytudat-hívó mocsárszag bódít,
filmvászon képek sorozata lódít...

Lepke-álom repeszti bábját,
lassan nyújtózva feszíti szárnyát,
szempillákon pilled a pille,
szín-emlékeket fel-felidézve...

Harang kondul a fertői tájban...
Nagymamám süt nekünk a konyhában,
finom diósat, aranygaluskát,
illatát érezni a fél falun át.

Aztán mesél nekünk gombamesét,
Petikének, Zsuzsikának kedvencét,
a vadász bácsiról, állatokról,
egyszer volt és hol nemvoltról.

Bejön Papám öles léptekkel.
Olyan nagy, hogy nem érem fel!
Leül mellém, nem marad állva.
Zsuska húgom meg nem állna!

Nevet egyet, mondja neki:
- Gyere Kati táncot járni! -
Zsuzsika meg csak kéreti,
mekkora játék az neki!

Papa tud verseket, vicces dolgokat:
A nagyidai cigányokat, és másokat.
- Papa, hogy van a Csalóka Péter? -
Máris rákezd a nagy mese-mester!

Itt az ebéd, rádióból szól a nóta,
asztalon minden jó falat - mióta
nem ettem ennyire tele magamat!
Hogy feszíti a finomság a hasfalat!

Lakoma után, - merthogy Nagymamám
valaha grófi szakácsné volt ám -
de tudta, hogy mi a legjobb nekünk,
és neki is: ha a konyhából kimegyünk.

Mondja: - Járjatok egyet a szép tájban!
Megnézitek, van-e hal a kanárisban! -
Míg a nők mosogatnak, beszélgetnek,
mi férfiak: "Lemegyünk a Fertőnek!"

Zellerföld és csatornák, kicsi tó,
Pali bácsi kocsikázik, istálló,
határ rétje - zenebona - zsong, zsong, zsong!
Harang kondul, egyre kondul, kong... kong... kong...

Messze szóló hangja szakadó...
Álmodó szempilláról lehulló
emlékek elmémet még kuszálják,
a Fertő vizén ringatva úsztatják.

Nyúló fényben ébredő árnyak
a hajnali testhez visszatalálnak.
Csendes csapatban rezdülő szárnyak
vadlúdjai messze elszállnak.

Felébredtem. Fáradt tekintetem
távolodó ladikon pihentetem.
Miért van így elhagyatva, ki tudja már?
Kopott deszkáján megpattan a napsugár.

Zsibbadt tagjaimat újra összeszedem.
Poszáta, ökörszem suhannak mellettem.
Templom előtt még megállok egy szuszra,
aztán felszállok a soproni buszra.

Sopron, 2015. október 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa-Amriswil2021. március 27. 20:25

Ebben a versben mi minden van...az emlékező gyermek hálás lelkén keresztül a történelem, a természet szeretete és tisztelete, a családtagok méltán aranyba foglalt nevei...annyi impulzus éri az olvasót remekművedben, hogy csak kapkodom a fejemet, hogy most épp mitől érzékenyülök el...

Minden versszakod a múltról mesél, nem is akármilyen hangon...

Nagy tisztelettel és szeretettel olvastam :Fazekas Zsuzsa

tikkencs(szerző)2020. december 10. 20:08

@tomorg: Kedves Gábor, szeretettel köszönöm a látogatásodat! Péter

tomorg2020. december 8. 11:44

Szívvel időztem ragyogó gondolataid mellett, remek versedhez szeretettel gratulálok, a viszontlátásig, szívvel, Gábor követő

tikkencs(szerző)2020. december 6. 20:52

@rildi: Kedves Ildi, Nagyon köszönöm mindazt, amit írtál. Az az érdekes - sok szempontból nem ezt tartom a legnagyobb versemnek, de az egész felszakadt és átkerült ítéletre az olvasók elé - és valami átment és ez lett a legsikeresebb. Nagyon szerettem a nagyszüleimet és ezt a gyerekkort, és aki olvassa, ezt megérzi. Szeretettel, Péter

rildi2020. december 2. 08:38

Kedves Péter!
Előző különleges alkotásod idehozott ehhez a nem mindennapi versedhez!
A természet szeretete ötvöződik itt a család és a szülőföld iránt érzett elkötelezettségeddel - lélekemelő lokálpatrióta alkotást hoztál. Jót tett a gyermekkori emlékek felidézéséhez a választott és alkalmazott ritmika a versben, vidámabb színezettel erősítve az amúgy is kellemes érzést. Képeid tiszták és elevenek, kézzelfogható közelségbe tudtad hozni a témát, az idő folyása szakaszról szakaszra szépen és egyenletesen mutatkozik.
''Nyúló fényben ébredő árnyak
a hajnali testhez visszatalálnak.'' - Ez a kép tetszett a legjobban - vegytiszta líra!
Elismeréssel gratulálok!
Szeretettel: Ildi

tikkencs(szerző)2020. április 13. 01:22

@versgereblye: Köszönöm a méltatást, várom máskor is szeretettel, Péter

versgereblye2020. február 24. 10:47

Kár a következetlen szótagszámokért, de szépen, kifejezően idézte fel a történteket.

tikkencs(szerző)2017. november 12. 01:30

@ereri: Nagyon köszönöm! A legjobb érzés számomra, ha valakinek ez a vers tetszik... Sokat jelent nekem. Szeretettel: Péter

ereri2017. július 18. 18:39

''Templom előtt még megállok egy szuszra,
aztán felszállok a soproni buszra.''

Teljesen belemerültem... Megkapó, magával ragadó emlékezés. Nagy elismerésem és szívem hagyom mellette, szeretettel, tisztelettel: E. E.

tikkencs(szerző)2017. január 8. 23:31

@A.Lili: Köszönöm szépen!
Péter

A.Lili2017. január 8. 17:29

Gratulálok csodálatos emlékezéséhez! Lili

tikkencs(szerző)2016. február 7. 22:46

@dvihallyne45: @krisztitakacs: @joco57: @joco57: @kovvik100: @Csendhangjai: Kedves Poéták! Köszönöm a sok kedves dicsérő szót, amit hagytatok ennél a versél. Szeretettel:Péter

Csendhangjai2016. február 6. 12:04

Öröm volt olvasni ragyogó költeményed!

Szívvel gratulálok!

Klára

kovvik1002015. december 29. 23:50

Kedves Pèter!
En orulok hogy mèg megtapasztalhattam a zellerasas es a tobbi kerti munka oromeit .. Habar neha morgolodassal de igyekeztem a legtobbet nyujtani segitsegemből.. Manapsag mar mi se űzzük ezt a 'sportot' :) Fiatalka vagyok de oromomre fog szolgalni ha majd idosebb koromba vissza emlekezve a kerti munkaval szerzett oromomet megoszthatom csaladommal :) En buszke vagyol erre, sajnos meg a Fertő kornyeken nem jartam, de mindenkepp elmegyek egyszer. Kedvet kaptam hozza. Koszonom maganak e par nosztalgiasort , szivvel olvastam! Tovabbi szep napot!:)

joco572015. december 14. 19:20

Kedves Péter!
Elnézést, hogy csak most tudtam jönni, nálunk is meló van ezerrel!
Versed olyan emlékeket idézett fel bennem, melyek szépek, szívembe zártak, meghatóak! A rövid magyarázat, hogy mindig is szerettük feleségemmel és gyerekeimmel is a Kőszeg, Sopron, Fertőd környéket, még nászúton arra voltunk! Terveink között van, hogy felkeressük a vidéket újra, sajnos már csak a gyerekkel, felidézve a régebbi emlékeket! Szóval különös figyelemmel olvastam versedet, mely nagyszerűen adja vissza a szépséget a hangulatot! Köszönöm az élményt!
Szívvel, gratulálok!
Jocó

krisztitakacs2015. december 5. 16:22

Ettől szebben nem lehetett volna leírni a tájat, az utadat, hogy merre teszed...a visszaemlékezés színesítése is dicséretes mintha nem is írtál hanem festettél volna
csodaszép hasonlatokkal. Nagyon a kedvencem lett...szívvel gratulálok hozzá.

dvihallyne452015. november 26. 11:30

Csodás emlékezésedhez szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta

tikkencs(szerző)2015. november 25. 23:11

@poepoe: Kedves Erika! Köszönöm és örültem a szavaidnak. Szeretettel: Péter

poepoe2015. november 16. 11:43

Kedves Péter!

Jártam én is arra....igaz, nem túl sűrűn... (amolyan borvidék-látogatások címen) . Az emlékeimbe való vissza-visszalüktetés, melyet a soraid által kaptam ajándékul, még Erdélybe is el-elrepített.... És ezért külön (ismételten) köszönet érte... (Olvastalak, mindenhol:-), de válasszal még mindig nem leptelek meg, remélem elfogadod a bocsánatkérésem....nem szándékos, csak egészen ''új feladat'' érkezett a napjaimba, kicsit hasonló ehhez, így sok energiámat oda összpontosítottam, kicsi-kicsi ''muszáj''ból;-) De nem maradok az adósod, ígérem.... Tudod, szegény ember az, ki ígérni sem tud:-) De nagyon-nagyon köszönöm, hogy gondolsz, -tál rám...)
Nagy szeretettel ölellek: Erika

tikkencs(szerző)2015. november 15. 23:25

@gypodor: Valóban évezredek óta lakott hely, sok legendával és érdekességgel, zöldségtermő földekkel. Köszönöm a dicsérő szavakat! Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 15. 23:08

@kicsikincsem: Kedves Icus! Köszönöm a szívet és hogy nálam jártál. Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 15. 23:06

@szokodiferenc: Kedves Ferenc! Nem vagyok én méltó ilyen nagy szavakhoz és Petőfihez, de igazán örülök annak, hogy neked ennyire tetszett.

Az emlékezés érdekes: bennem van, szüleimben, húgomban és amikor elolvasták amit írtam, azt mondták, hogy igen ezt jelenti nekik is Hegykő. És ma anyukám hozott az unokáinak alanygaluskát, pont úgy, ahogy nagymamám készítette :)
Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 15. 22:24

@jocker: Kedves Feri! Örülök annak, hogy itt voltál és hegykői élményeimen gondolatban velem jártál! Szeretettel: Péter

gypodor2015. november 15. 12:18

Hegykő a megye egyik legizgalmasabb települése. Múltja, története és fekvése nagyon gazdag és látványos.
Remekül megírtad!
Szívvel gratulálok.
Gyuri

kicsikincsem2015. november 15. 09:20

Szívvel olvastam az emlékezést.
Gratulálok.
Icus

szokodiferenc2015. november 14. 19:03

Kedves Péter! Ezt a csodálatos költeményt, hangulatát, verstani értékét tekintve akár Petőfi is írhatta volna! De mégsem, mert az emlékezés kizárólag a Te tudatodban leledzik. Szívvel és szeretettel gratulálok: Ferenc

jocker2015. november 14. 13:24

nagyszerű emlékezés, nagyon élvezetem, ahogy veled jártam az olvasás során.
Elismeréssel: vivát!
jocker/Kíber/Feri

tikkencs(szerző)2015. november 14. 00:39

@Mondika: Kedves Mondika! Köszönöm szépen a gratulációdat! Melyik részt ismered, merre jártál? Szeretettel: Péter

Mondika2015. november 13. 22:31

Kedves Péter!Nagyon szép emlékeidhez szívvel gratulálok. Jó volt olvasni a nekem is kedvelt helyeket. Mondika

tikkencs(szerző)2015. november 13. 18:57

@donmaci: Kedves Józsi! Köszönöm, hogy itt voltál, örülök annak, hogy versem tetszett. Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 13. 18:56

@Eddi: Kedves Eddi! Köszönöm a dicsérő szavakat! Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 13. 18:53

@111111: Kedves Piroska! Köszönöm a kedves, szívet melengető dicséreteket! Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 13. 18:42

@dr.vegha: Kedves Attila! Köszönöm a dicséretet! Szeretettel: Péter

tikkencs(szerző)2015. november 13. 18:41

@rojamsomat: Kedves Tamás! Örülök annak, hogy így eljutottak hozzád az élményeim, emlékeim részletei. Köszönöm a szavaidat! Szeretettel: Péter

donmaci2015. november 12. 20:22

Nagyon szép hangulatos emlékező vers! Szívvel Józsi

Eddi2015. november 12. 17:05

Nagyon szép emlékezés, remekül megírt vers. Szívet hagyok hozzá. Eddi.

1111112015. november 12. 14:55

Gyönyörű zenéje van a versednek kedves Péter. A történet - mit aláfest -meseszerű valóságízű. Remek a szerkezet, felnőttfejjel gyermekké válni, ezt nagyon szépen, élvezetesen sikerült versbe szedned. Szeretettel, szívvel olvastam. Piroska

dr.vegha2015. november 12. 13:54

Szépen megírt emlékezés!
Szívvel, Attila

rojamsomat2015. november 12. 13:44

Hát kedves Péter!! Csupa élmény, de nekem is!!
Micsoda nyomot hagyott benned a szép gyermekkor!
Nagyon élet szagú és csodás ez a vers!!
Gratulálok teljes szívemből, szívvel!!,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom