Linzenbold Lilla

Álom

Egy hideg őszi éjjel sétálok az utcán,
Valaki áll velem szemben, de nem látom tisztán.
Lassan megállok, szívem gyorsan ver,
Mit akarhat vajon tőlem ez az ember?

Hallom a szélben apró szuszogását,
És hirtelen meglátom pillantását.
Lábam megremeg, nem hiszem el,
Ő az, ki szívem vette el.

Elment tőlem, most mégis itt van,
Alig várom, hogy hangját újra halljam.
Elém áll és megfogja kezem,
Könnyeim lassan lehajtják fejem

Újra érzem azt az illatot,
Mi szívemben mély nyomot hagyott.
Bár ne múlna el ez a pillanat...
Ez bennem mindig megmarad.

Hirtelen leszállt a sűrű köd,
S minket egymástól ellökött.
Hiányodtól azóta is szenvedek,
Ha te nem vagy, akkor lassan én se leszek...