Álom
Egy hideg őszi éjjel sétálok az utcán,
Valaki áll velem szemben, de nem látom tisztán.
Lassan megállok, szívem gyorsan ver,
Mit akarhat vajon tőlem ez az ember?
Hallom a szélben apró szuszogását,
És hirtelen meglátom pillantását.
Lábam megremeg, nem hiszem el,
Ő az, ki szívem vette el.
Elment tőlem, most mégis itt van,
Alig várom, hogy hangját újra halljam.
Elém áll és megfogja kezem,
Könnyeim lassan lehajtják fejem
Újra érzem azt az illatot,
Mi szívemben mély nyomot hagyott.
Bár ne múlna el ez a pillanat...
Ez bennem mindig megmarad.
Hirtelen leszállt a sűrű köd,
S minket egymástól ellökött.
Hiányodtól azóta is szenvedek,
Ha te nem vagy, akkor lassan én se leszek...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lilumilu(szerző)2009. február 12. 00:36
Sanyinho köszönöm. Örülök hogy ilyen hatással volt rád a versem.
Sanyinho12009. február 10. 03:08
''Könnyeim lassan lehatják fejem''-itt kirázott a hideg.
Köszönöm az élményt amit a verse nyújtott.Hálával tartozok.
Lilumilu(szerző)2009. január 25. 19:24
Köszönöm kedves Marianna!
mezeimarianna2009. január 25. 06:43
''Könnyeim lassan lehajtják fejem''-gyönyörű sorok!!!Versed jó!!