Szerző
Vers

A verset eddig 766 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Linzenbold Lilla

Álom

Egy hideg őszi éjjel sétálok az utcán,
Valaki áll velem szemben, de nem látom tisztán.
Lassan megállok, szívem gyorsan ver,
Mit akarhat vajon tőlem ez az ember?

Hallom a szélben apró szuszogását,
És hirtelen meglátom pillantását.
Lábam megremeg, nem hiszem el,
Ő az, ki szívem vette el.

Elment tőlem, most mégis itt van,
Alig várom, hogy hangját újra halljam.
Elém áll és megfogja kezem,
Könnyeim lassan lehajtják fejem

Újra érzem azt az illatot,
Mi szívemben mély nyomot hagyott.
Bár ne múlna el ez a pillanat...
Ez bennem mindig megmarad.

Hirtelen leszállt a sűrű köd,
S minket egymástól ellökött.
Hiányodtól azóta is szenvedek,
Ha te nem vagy, akkor lassan én se leszek...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Lilumilu(szerző)2009. február 12. 00:36

Sanyinho köszönöm. Örülök hogy ilyen hatással volt rád a versem.

Sanyinho12009. február 10. 03:08

''Könnyeim lassan lehatják fejem''-itt kirázott a hideg.
Köszönöm az élményt amit a verse nyújtott.Hálával tartozok.

Lilumilu(szerző)2009. január 25. 19:24

Köszönöm kedves Marianna!

mezeimarianna2009. január 25. 06:43

''Könnyeim lassan lehajtják fejem''-gyönyörű sorok!!!Versed jó!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom