Baranyai barangolások 5. : Villányi őslény-tanösvény
A Templom-hegy gerince
kettéhasad,
a föld öle szemérmét felfedi,
ősi tengermély felett lépdelünk.
A múlt sok millió éve
lábunk alatt,
látható, de nem járható:
az ösvényt lezárja a szakadék,
múltba ugrani a lélek fél.
Ki múltat kutat,
kinek nem elég a felszínes megérzés,
annak szenvedés a szembenézés,
mert a múltba merülvén
a ruha szakad,
sebzi őt az út,
mert múltba nézni nem lehet könnyedén,
az igazság nem lektűr, mit mosolyogva olvas.
De ki vállalja az utat
véresen, piszkosan,
megtisztulva lép át sok korszakot,
hogy találja múlt idők nyomát,
azt vádként nézi sok ősi lelet:
vajon, ha egyszer lejár ideje,
lesz-e annyi nyoma,
mit hagyott egykor ez őscsiga?
Lesz-e utókor, emberarcú,
vagy legalább lelkű,
ki fejet hajt múlt éltünk felett?
Lesz-e még lélek,
ki Istenre gondol,
ki örök úr, minden idők felett?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Rozvanyi_David(szerző)2020. január 20. 15:30
@feri57: Nagyon köszönöm!
feri572020. január 19. 10:38
Gyönyörű természetversed
Szívvel olvastam
Feri
Ibolya.522016. január 1. 20:22
Csodálatos! Szívet hagyok! Ibi
Rozvanyi_David(szerző)2015. december 6. 14:16
@TSZA1977: lesz!
TSZA19772015. december 6. 12:43
:-)
Rozvanyi_David(szerző)2015. november 28. 14:33
@kicsikincsem: Köszönöm!
kicsikincsem2015. november 28. 13:32
''mert múltba nézni nem lehet könnyedén,
az igazság nem lektűr, mit mosolyogva olvas.''
Szívvel gratulálok.
Icus
Rozvanyi_David(szerző)2015. november 26. 19:33
@rojamsomat: Köszönöm!
rojamsomat2015. november 26. 18:15
Gratulálok szép versedhez!
Természet, teremtő, titok!
Az élet és a hit pillérei!!
Szívvel,,Tamás