Braun Szilvia

Egy madárka élete

Egy hatalmas fa árnyat adó tövében
Üldögélek egymagamban szerényen.
Körülöttem semmi, csak a pusztaság
Napsütötte dimbes-dombos rónaság.
Felnézek a magas égre
Egy madárka száll erre végre.
Tovább repül, meg sem áll.
Szárnyal, mint a napsugár.
Társai már messze járnak
Piciny teste kicsit fáradt.
Átszeli a hegyet, völgyet,
Réteket és szántóföldet.
Nem evett már eleséget jó ideje eleget
Azt gondolja, társaival vígan csipeget.
Szeretne már kedvesével szépen csivitelni
A cinege dalát vele énekelni.
Szegény kis madárka nagyon elfáradt
A forróságtól gyenge teste kiszáradt.
Megpillant a közelben egy patakot
Közepén egy összetákolt csónakot.
Leszáll oda kimerülten kicsit megpihenni
Csapzott tollát a vízben felfrissíti.
Öregapó csónakjából kenyeret ad neki
Kis csőrével mindet felcsipegeti.
Útnak indul megint, keresni társait
Hogy valóra váltsa rég várt álmait.
Most veszi csak észre, egy sas cirkál felette
Éles látásával, őt már észrevette.
Le akar csapni rá, hogy megegye eleségül
De egy madárraj siet segítségül.
Ők azok hát, a keresett társai
Így váltak valóra rég várt álmai.
Örültek egymásnak ahogy csak lehetett
Boldogság övezte egész életüket.