Szerző
Péter Éva Erika

Péter Éva Erika

Életkor: 43 év
Népszerűség: 306 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 424 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (27)

Péter Éva Erika

[a kulcsfogalom]

a kulcsfogalom percre változó.
még magunk se tudjuk, mikor mozdul el
az állandónak hitt szerep alatt,
ki győz, ki téved, elemez, ünnepel,

a viszonyítás mihez meddig ér,
ha dobnak kő-e, repesz vagy kenyér.

a belső szabadság foglyai vagyunk,
önérzetünk rak össze minket,
magunk hálóján fel-felakadunk,
s felöltjük régi szörnyeinket,
mert minek újabb komplikáció,

pár erőfeszítéssel ki az, ki tanul,
ki bírja úgy, hittel megejtve,
tévedést vajúdva igazul:

itt voltál mindig láthatatlanul.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Pera76(szerző)2016. január 10. 19:22

@Ibolya.52: Köszi!

Ibolya.522016. január 5. 15:27

Remek! Szeretettel Ibi

Pera76(szerző)2015. december 22. 21:37

@emonye: Köszi! :)

emonye2015. december 19. 14:37

Remek gondolataidhoz szívvel gratulálok Erika! :)

Pera76(szerző)2015. december 10. 11:23

@111111: Pontosan, köszönöm a meglátásaid...

1111112015. december 8. 21:11

Nagyszerűen megírt vers, érdemes belenézni az olvasó elé tartott tükrödbe és elgondolkodni, esetleg változtatni,bevállalni ''újabb komplikációt''.Szívvel olvastam, köszönöm. Piroska

Pera76(szerző)2015. december 8. 20:51

@kicsikincsem: Nagyon-nagyon köszönöm!

kicsikincsem2015. december 3. 12:22

''a belső szabadság foglyai vagyunk,
önérzetünk rak össze minket,''

Szívvel olvastam gondolataidat. Gratulálok.
Icus

Pera76(szerző)2015. december 3. 10:43

@Kicsikinga: Köszönöm, poetes Kicsikingánk!
@editmoravetz: Köszönöm szépen!
@B.Sanyi: Valahogy úgy... de lehetne másképpen is. Mindig van két választás legalább: igen és nem.
@csillogo: TesiM, talán mert te ''látsz'', úgy, ahogy, igazán...
@szederfalu: No-no, hízelgünk, hízelgünk? :))
@Eddi: Köszönlek!
@anci-ani: Nagyon köszi!

Pera76(szerző)2015. december 3. 10:40

@kreativ55: Hosszú út vezetett el magamig, de megérte...
@gypodor: A címekkel mostanában úgy vagyok, hogy a verstest első sorának egy/néhány szavát kapcsos zárójelbe teszem. Ez részint könnyebb, nem kell találó címeken gondolkoznom, ami vagy sikerül vagy nem annyira, másrészt amúgyis a vers maga, csak kicsiben...
@BakosErika: Igen, ki az. Ez a kérdés...
@jocker: Köszöntem szépen!
@M.Laurens: :) ;)
@Molnar-Jolan: Na, ez az. Pedig lehetne másképpen is.
@Abraks_Anna: Köszönöm szépen, Adri!
@Vasvari_Aniko: Pontosan azt fogalmaztad meg, amire gondoltam alkotás közben, köszönöm!
@1970: Így van, és köszi, hogy mindig értesz, Katám!
@hmbt: Pontosan... de ne feledjük, az erő akarat kérdése. Meg a hité... a reményé...

kreativ552015. december 1. 22:04

Szerettem a bölcsességedet Erika!

gypodor2015. december 1. 19:01

Már a címen is elgondolkodtam... A tartalom pedig lenyűgözött:
''a belső szabadság foglyai vagyunk,
önérzetünk rak össze minket,
magunk hálóján fel-felakadunk,
s felöltjük régi szörnyeinket,
mert minek újabb komplikáció,''
Nagyon jó!!!
Szívvel olvastalak. Gratulálok.
Gyuri

''

BakosErika2015. december 1. 15:29

''pár erőfeszítéssel ki az, ki tanul,
ki bírja úgy, hittel megejtve,
tévedést vajúdva igazul:''

jocker2015. december 1. 14:41

Hmm... érdekes...
Elismeréssel: jocker/Kíber/Feri

M.Laurens2015. december 1. 13:52

''önérzetünk rak össze minket,
magunk hálóján fel-felakadunk,
s felöltjük régi szörnyeinket,''
---
Igazat szóltál , s most csak várd, hogy mikor is... hogyan is...
Nehéz rokonság ez a Filozó-fia, és akkor a lányáról már nem is szólok! :))
/ Miklós /

Molnar-Jolan2015. december 1. 00:19

''magunk hálóján fel-felakadunk,
s felöltjük régi szörnyeinket,
mert minek újabb komplikáció...''

Abraks_Anna2015. november 30. 21:26

Gratulálok! Adri

Törölt tag2015. november 30. 18:40

Törölt hozzászólás.

19702015. november 30. 17:46

Én azt olvastam ki belőle, ami mostanság foglalkoztat...
''...a viszonyítás mihez meddig ér,
ha dobnak kő-e, repesz vagy kenyér.''!
De az jó, ha a verset magunkra vesszük.:-)
Magáról a címről eszembe jutott(persze, azért belevetve magam a sorokba:-)) hogy a kulcs mi magunk vagyunk, hogy merre fordítjuk a zárat rajtunk múlik.
A magam olvasatában nekem sokat adtál ezzel a verssel. Köszönöm!

Törölt tag2015. november 30. 15:25

Törölt hozzászólás.

Kicsikinga2015. november 30. 09:45

Kulcskérdések, fantasztikus bölcsességgel, és kiváló versbe ''fordítva''!

editmoravetz2015. november 30. 07:51

Kedves Éva!

Gondolatébresztő versednél nagy szívet hagyok!
Szeretettel: Edit /9./

Andrasirkafirka2015. november 30. 07:12

Nagy-nagy tisztelettel gratulálok remek soraidhoz! Igazán élvezetes és elgondolkodtató verset írtál! Örömmel olvastam!

B.Sanyi2015. november 30. 06:18

Kedves Erika!

Gratulálok remekbe szabott filozófiádhoz!

''a belső szabadság foglyai vagyunk...'' nagyon jó gondolatmenet!

Szívvel olvastalak: B Sanyi

csillogo2015. november 29. 22:13

én már rég fennakadtam a láthatatlanul kifeszített hálódon!:)
Szeretem a verseidet változatlanul...
Tesid

szederfalu2015. november 29. 22:12

Nagyon kedvelem minden sorodat, te kis gyémánt :)

Eddi2015. november 29. 21:42

Nagyszerű bölcs gondolatok! Szívvel olvastalak. Eddi.

anci-ani2015. november 29. 21:36

''a viszonyítás mihez meddig ér,
ha dobnak kő-e, repesz vagy kenyér.''...
Remek filozófiádhoz gratulálok szívvel, szeretettel: Anci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom