Szerző
Vers

A verset eddig 314 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szabó Lilla Laura

És megint

És megint dorombol a macskaköves vágy.
Puha, csókos léptein siklik a sötét, Vad Éjszaka.
Most köszönt be új korszaka
a türelemjátéknak.

És megint bozontol a vad, remegő tupír,
Koszorúját fonja az Éhség, és áldozatára vár,
még nem tudja, milyen kár,
hiábavaló lépés.

Csak csöndben csücsörög a cserfes csalárdság,
bongyor, Lehet-szál haján megcsillan a választás-korpa,
még nem lépett be a korba,
hogy Döntés is lehessen.

És megint csak lángol a "mivanha" kérdés,
hogy a Fantázia ezerfelé szórhassa magvait...
De az Erő Aranyfénnyel tartja láncon rabjait,
Büszke Harccal ellenáll!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lillus03(szerző)2015. november 30. 18:03

Köszönöm Nektek 😊 :)

rojamsomat2015. november 30. 08:13

Sorsunk, kezünkben van, mondják! Pedig az az élet,
mit a sors formál!!
Szívvel,,,Tamás

Frank-Shaft2015. november 30. 02:08

Nagyon jó! :)
F.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom