Szerző
Füller Tamás

Füller Tamás

Életkor: 31 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 209 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

anci-ani, rojamsomat, 1 láthatatlan tagunk

Füller Tamás

A nem létező árny

Énekelj, szavad szálljon a sötét éjen,
Terüljön el lágyan a téli messzeségben.
Rengeteg titkot rejt, megannyi reményt, vágyat,
Beteljesületlen: olyan, mi az égen szabadon szállhat,
Egy elmondott ima, képzet, földöntúli távlat,
Egy kép, melyen mindenki mosolyog, így a sors senkit sem szánhat.

A bánat fest egy gyönyörű felhőt az égre,
Felrajzol engem is valahova a fodros sötétbe,
S egy árny megkérdi: magányom valós vagy csak képzet?
Valós. Egy mindent túlszárnyaló, földöntúli idézet,

Oly magányos volt, akár egy árva virág,
Szívébe ezernyi tüskét szúrt ez a komor világ,
Esténként sírt, mikor senki sem látta,
Azt hitte, sohasem lesz már boldog, mit tesz, mindhiába:
S amint lehunyta a szemét, ismét hálót szőtt köré az élet fátyla.

Úgy hitte, mit sem ér már halványuló lelke,
S bár volt olyan, mit leginkább sosem feledne,
Csókot lehelt ajkára a bánat, majd az éjszaka végleg belepte.
Elengedte, hagyta, hogy messzire menjen, pedig szerette...

Elengedte, hagyta, hadd vigye az élet oda, hol dolga akad,
Elengedte, így magányos könnye ismét szomorú dalra fakad,
Csillogó, ékes mivolta kicsordul, majd elvész a puha földben,
Csillogása túl fényes, sohasem huny ki a gomolygó ködben,

Attól, hogy elment, még mindig ugyanúgy szerette,
Tudta, el kell engednie, de igazán sohasem tehette,
Vigyáznia kellett rá. Óvni az élet gondjától, bajától,
A sötétség gonosz mivoltától, ócska, mit sem érő szavától,

Majd egyszer, s mint szertefoszlott az árny, csak emléke maradt,
Végül soha senki nem hallotta meg, mit valójában mondani akart:
Külseje rút, visszataszító: lelkében mégis a szeretet példátlan képe,
A szerelem halhatatlan emlékének örök, átfogó egésze:
Mi olykor halálunkig kísér, hisz a sírig tartó szerelem is életünk része.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


41anna2018. január 24. 23:38

Nagyon nagyon szép! Melinda

donmaci2015. november 30. 21:25

Érzelmekkel teli szép versedhez szívvel gratulálok: Józsi

rojamsomat2015. november 30. 14:00

Nagy érzések, szép lendületes versben!!
Tetszik a stílus!!
Szívvel,,,Tamás

anci-ani2015. november 30. 12:34

''A szerelem halhatatlan emlékének örök, átfogó egésze:
Mi olykor halálunkig kísér, hisz a sírig tartó szerelem is életünk része.''
Gyönyörűen leírtad gördülékeny szép versedben az érzelmeket, amelyek a gondolatokat kiváltják, és amelyek el kell, hogy jussanak a szívekbe, ahhoz, akinek azok szólnak...
Csodálatos alkotásodhoz szívvel, gratulálok: Anci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom