Szerző
Vona Erzsébet Cecilia

Vona Erzsébet Cecilia

Életkor: 59 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 174 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. december 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Vona Erzsébet Cecilia

Suttognak a fák

Suttognak, mesélnek a fák,
Lombjuk halkan ringatják.
Mesélnek az elsuhanó szélről,
Sok-sok elmúlt, régi emlékről.

Mesélnek a fénylő, meleg napról,
A múltról, az eljövő holnapról.
Suttognak minden jóról, szépről,
Halkan beszélnek a reményről.

Szebb jövőről, melyre nem süt fény,
Lelkemben már nincs rá remény.
Szívemet mardossa a bánat,
Mily keveset hagyhatok a mának.

Dolgoztam, szerettem, reméltem,
De lassan-lassan elmúlik a létem.
Olykor hibáztam, rosszat is tettem,
Hiszem, mégis csak a jó élt bennem.

Törődtem másokkal, nevettem,
Sokszor, sokat bántottak engem.
Kihasználtak, nem szerettek,
Mint egy lomot, úgy elvetettek.

Nem haragszom ezért rájuk,
Hallgassa meg az Ég imájuk.
Legyen övék Szeretet és Béke,
Legyen gondjaiknak örökre vége!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2015. december 3. 11:52

Szívvel, szeretettel gratulálok.
Icus

szalokisanyi12015. december 2. 05:19

Nagyon szép alkotás. Gratulálok!

Szívvel: Sanyi

meszaroslajos602015. december 1. 20:21

Szeretettel gratulálok.

Törölt tag2015. december 1. 18:52

Törölt hozzászólás.

Eddi2015. december 1. 16:19

Nagyszerű gondolatok szép emlékezés. Szívvel olvastalak Eddi.

rojamsomat2015. december 1. 13:58

Gratulálok, nagyon tetszett!!
Szívvel,,,,Tamás

martinuszka2015. december 1. 12:15

Szép verséhez gratulálok. Szívet adtam. Éva

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ