Üresség
Őrlődöm, mint malomkő alatt a búza
az élet sodrásában,
visszanézek, s már nem értem,
valójában mit is vártam.
Most rettegve bújok szavaid elől,
feledném az eltelt időt.
Kényszerít a tartás, futok a vágy elől,
talán ismét láthatom Őt?
A remény még nem hagy el,
akármilyen kevés is,
most már lelked békét lel,
hagyjon itt a remény is!
2015. június
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rozgonyimarton(szerző)2015. december 18. 17:57
Köszönöm szépen!
kodrane2015. december 16. 22:21
Tetszik ahogy írsz, a szomorúsága ellenére könnyed és szép! Gratulálok!
rozgonyimarton(szerző)2015. december 15. 18:39
Köszönöm szépen a véleményeket! :)
Igazából elég nyers dolgok fodrozódtak bennem az írás közben és egyből ide írtam, nem papírra és talán ezért van szétcsúszva néhány helyen, de megfogadom a tanácsokat xderiosz! ;)
xderiosz2015. december 12. 12:45
Az első sor erősebben hatna, ha a második nem jönne utána. A malomkő szilárdat idéz, a sodrás folyékonyat, és ez szerintem nem jó. A második versszakban ellentmondasz önmagadnak, ez nem is feltétlen baj. Azt már nem értem, hogy a ''szavaid'' után, hogy jött az, hogy ''Őt'', hiszen már olyan, mintha megszólítanál valakit E/2-ben, aztán E/3-ra váltasz. Ezt nem látom indokoltnak. Érződik benne az őszinteség, de nincs nagyon kimunkálva.
rojamsomat2015. december 12. 07:13
Gratulálok versedhez!!
Szívvel,,,Tamás
MatoFanni2015. december 11. 20:09
Érdekes gondolatív! Az elején a hasonlat fantasztikus! Ügyes, csak így tovább. Fanni