Szerző

Tóth Bálint (Balinthka1)

Életkor: 3 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 174 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. december 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Bálint (Balinthka1)

Tini színjátéki

József Attila útjának felén
krónikus depresszióba jutottam,
mivel a boldogságot nem lelém.
Görcsöl tizennégy centi, ha megmoccan,
ereim eldugaszolt patakok,
s karmazsin vizük, mely felszínre buggyan,
elsüllyeszt egy flegmányi kajakot.
Ráncossá sírtam siheder arcomat,
igazamért anyám pofont adott.
S irigylek minden köpcös csődör lovat...
Legrosszabb vagyok abban is, melyet
a legjobban csinálok... s a karomat
inkább eltöröm, írt már eleget.
Pedig hogy zseninek születtem biztos,
ó hülye világ, hülye emberek!
S mert folyton fürdök, látod, folyton piszkos
leszek, jobb meghalni, mint néha élni.
Ha zavar, hogy szűz vagyok, leszek kos,
csak ne csúfoljatok ezzel, lécci.
Mindig fárad t-nem alszom sose éjjel-
lelkemet még a matek sem érti,
nem azonosul semmiféle érvvel.
Szobám a hegyi beszédre vár, de
"ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".

Az idézet Danete Isteni színjátékából való.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. december 12. 17:25

Jó lett kedves Bálint Szívet hagyok!!
,,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom