Régi telek, karácsonyok
Hová tűntek a régi korok?
Forralt borok s disznótorok,
Hová a friss, ropogós hó?
A fenyőillat, a csillagszóró?
A finom bejgli, mit mama sütött,
Az angyalka, mely szíven ütött,
Ma már szinte mind csak emlék,
Mint kézzel megszőtt finom kelmék.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Csendhangjai2016. február 13. 17:45
Kedves Tivadar!
Megmondom én, hogy hová tűntek a régi jó dolgok: mi gyarló emberek, elpocsékoltuk őket... nem takarékoskodtunk semmivel... azt gondoltuk, hogy a szeretet zsákja kiapadhatatlan! Ez bizony nem így van: értékállóvá csak az válik, amit szeretettel tovább viszünk!
Nagyon jól megírt versednél, szívet hagyok:
Klára
Teodorick(szerző)2015. december 16. 18:57
Köszönöm megtisztelő véleményeteket!
Teodorick
Titta2015. december 15. 21:29
Sajnos a '''' modern'''' kor eljöttével,mindezek az értékek eltüntek,
kedves Tivadar, nagyszerű versedhez szívet hagyva szeretettel gratulálok.Ágnes
Marimama2015. december 15. 20:35
Remek versedhez szívvel gratulálok
Mária
Kicsikinga2015. december 15. 11:00
''Mint kézzel megszőtt finom kelmék.''
Igen!
Már az is kuriózum, árucikk, és néznivaló!
Meghatott a szép versed, mert nagyon sokat emlékezem, most főleg.
kicsikincsem2015. december 14. 20:09
Gratulálok.
Szívvel olvastam.
Icus
rojamsomat2015. december 13. 17:05
Szívemből írtad kedves Tivadar!!
Remek vers!!
Gratulálok!! Szívvel,,,Tamás
Ibolya.522015. december 13. 16:36
Nagyon szép emlékezés! Gratulálok. Ibi