Kustra Ferenc

Karácsony szent estéje

Szívek repeső öröme karácsony csodája,
Aki most örül... nem lesz fájón üres magánya...
Karácsony szelleme fájó lelket is átjárja.

Emberek egész évben nyüzsögnek, jönnek és mennek,
Ácsingóznak szeretetért, a jóért könyörögnek...
Halk csend lopakodva segít túlélni a lelkeknek.

Karácsonyi szeretet-cinkos mosoly feldereng ajkakon,
A szél meg ajtót, kilincset ráz, és bejönne az ablakon.

Szobánkban csak gyertyák égnek párkányon, és ragyog a sok ablak.
Hold is felkelt, benéz, látja, emberek szeretetet aratnak.

Angyalszárnysuhogás, mi halkan, szeretettel zavarja a csendet,
Ez bizony kitölti a jelenben a bensőnket, eszet és lelket...
Feltölti a már meglévő múltat és a jó emlékezetünket.

Több szál gyertya van a fánkon, és az ők halványas lángja
Villódzva árnyakat rajzol, pislákol a félhomályba...
Fogjuk egymás kezét, énekelünk, ez szeretet mára.

Hol van a múlt, hol van a tegnap, hol van a már elmúlt perc,
Az idő csak jár komótosan, a pillanat, a szentperc...
Gyűlölködőnek helyet nem adni... és ne legyen rükverc.

Lelkünkben terjedjen szét, uraljon... a békesség,
Szívünkben legyen szeretet és hatóképesség...
Tettünk az életben legyen olyan... dicsérgessék.

Függőzár van talán az érzéseim ketrecén,
Szenteste van, törd fel, szeretetteljes vagyok én...
Meglátod, kiül egy örömmosoly... szám szegletén.

Összegyűltünk, ezt nagyon vártuk... a család apraja és nagyja,
A lélek együttműködését a másik lélek most fogadja...
Ez ma mindenkinek a legnagyobb karácsonyi ajándéka.

Ma a célunk, hogy mindenki igazán örüljön,
Ne hagyjuk, hogy az együttlétre árnyék vetüljön...
Ha szándék ármányló, akkor az elmeneküljön.

Jó így együtt, szívünkbe melegség van és sok hála.
Karácsony szent estéje megérkezett ide, máma...
Jó lenne, ha jól, csak folytatódna már ma... akárha...

Végül kívánjunk még egymásnak jóérzéssel áldott ünnepet,
És gondoljunk azokra, kik már nem örvendeztetnek bennünket...