Szerző
Vers

A verset eddig 561 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

k.Floraa, rojamsomat, 1 láthatatlan tagunk

Huliganthropus Agriensis

Hajnal... Éjsötét

Hajnal... Éjsötét
Rakétasiló
A csillagközi térben
.
Ég vizén elsimul majd
A rianás hegsebe
...

Új tavasz, ha jő
Tépett virága
Hull szikkadt vériszapba
.
Megint elölről kezdi
Kezdi elölről megint
...

Éjsötét hajnal
Életfaágon
Alvó fénylénypillangó
.
Egy ősálom-tükörkép
Zivatar, illat, élet...
...

Akácvirágon
Harmatcsepp csillan
Neonreklám-ámulat
.
A tó szélén egy béka*
Újra ugrani készül...

* Macuo Basó békája (A fenti versfüzér nem követi a haiku szabályait)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2017. január 26. 23:16

Törölt hozzászólás.

Holdosi-Timea2017. január 9. 21:19

Érdekes kis írás... :)

rojamsomat2016. január 8. 18:57

Így hogy elmagyaráztad, kissé jobb szívvel
gratulálok!!
,,,,Tamás

Matyi872016. január 7. 20:29

Nem egy szokásos vers, az biztos. De talán pont ez miatt lett remek és nagyszerű. Gratulálok!
Üdv: Mátyás

Hulius(szerző)2016. január 7. 15:53

Kis segítség, ha szükségeltetik:
A versfüzér renga töredéknek lenne megfeleltethető, ha nem mellőzné a haiku szigorú megkötéseit. Az 5-7-5-ös szerkezet helyett 5-5-7-es egységeket alkalmaztam, amiket két hetes sor tehetne tankává, vagy inkább szándékom szerint (európai mono-)rengává, bár a harminchat vers még igen távoli, s négy írója helyett is csak magam vagyok.

Versmagyarázat:
Bár értelmezhetnénk borús jövőképként, vagy körforgásként, a versbéli jelenpont mégis az utolsó vers két sora közé tétetett. A közelmúlt, ahol Basó megfogalmazta jelzett békás versét, s ennek ellenpontja a lehetséges közeljövő, mikor e béka beugorva a tóba halhatatlanságba vetett hitünket, az örökkévalót, a rezdületlen felszínt megtöri. ''A'' tó az az égi víztömeg, melytől a teremtő elválasztotta a földi vizeket. Itt, a reményeim szerinti újraolvasáskor érkezünk vissza az első vers fényfelvillanásához - valójában az előbb tárgyalt csobbanáshoz -, mint pillanatig tartó hajnalhoz, amely egy vélt őscivilizáció utolsó lobbanása, de már csak mint emlékek előtti múlt. A mi jégbe fagyott múltunk, de nem szükségszerűen jövőnk.
Az a béka ugrani fog, nem kétséges... ám jövendő sorsunk lehetőségeinek száma végtelen, mégha kataklizmára, divatból világvégére várunk is manapság.
Nos, igazából magáról a versfolyamról nem is írtam, csak a vége és eleje közti űr összefüggéseit boncolgattam, amivel nem sokban könnyítettem meg az olvasó dolgát. A verset ítéljétek meg magatok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom