Szerző
Vers

A verset eddig 291 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. január 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Farczádi Andrea Beáta

Hiányodban

mindig csak te

Sokszor engedtél el.
Hirtelen, nesztelen.
Volt, hogy ordítva,
Volt, hogy sírva.
Úgy is volt, hogy
Csendesen.
Volt, hogy még te sem tudtál róla.
Hiányzol, hallod?
Ez nem egy vallomás, hisz tudod,
Nem vagyok a szavak embere,
Tudom, hogy mély sebet hagy bennem,
És a hiányod mindig itt lesz.
De ezt így nem lehet,
Elég, hallod?
Ez az elválás most más.
Az űrt nem kell kitölteni,
Nem kell a segítség.
Túl sokat csalódtam.
Nem megy már.
Feladom, hallod?
Nem fogok tengereket átúszni,
Nem fogok hegyeket megmászni,
Gödröket ásni, fekete-fehért kiszínezni.
Elég volt.
S aztán most utoljára:
Szeretlek, tudod?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. szeptember 26. 19:06

Gyönyörű búcsúversed Andrea
Szívvel olvastam
Feri

Fab(szerző)2017. január 1. 18:30

@rojamsomat köszönöm a kedvességet!

rojamsomat2016. január 15. 08:34

Gratulálok Szép versedhez!!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom