Szerző
Vers

A verset eddig 693 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. január 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Linzenbold Lilla

Semmivé minden

Hirtelen volt az elválás,
De vigasztal téged már más.
Nekem vigaszt nyújt két kezem,
Mire ráhajtom könnyes fejem.

Hová tűnt a híres szikra,
Mitől erősek voltunk, mint a szikla?
Semmivé lett minden vallomás,
Hogy Te és Én, senki más.

Nem tudom merre jársz,
Azt sem hogy mire vársz.
Üzented nekem: "talán egyszer..."
Bár tudnám mit kezdjek ezzel.

Elalvás előtt mindig ránk gondolok,
Miért nem vagyunk mi boldogok?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Lilumilu(szerző)2009. február 1. 21:58

bogyoka köszönöm! :)

bogyoka2009. február 1. 13:38

Igazán remek vers:)és együtt érzek veled..

Lilumilu(szerző)2009. január 29. 19:46

katamala köszönöm!

katamala2009. január 29. 18:49

Nem szabad sokáig bánkódni, ha véget ér valami... az annak a jele hogy soha nem lett volna tökéletes. Nagyon tetszett, köszönöm hogy olvashattam.

Lilumilu(szerző)2009. január 29. 14:40

Marianna köszönöm, örülök hogy tetszik.

Lilumilu(szerző)2009. január 29. 14:39

Zol, köszönöm a jókívánságot. És mennyire igazad van...

mezeimarianna2009. január 29. 14:03

Gratulálok,ez a versed is elnyerte tetszésemet!!!

zol2009. január 29. 12:01

Amíg, fáj rossz, de ha elmúlik szép emlék lesz.
Kivánok minden jót, szívemből.
Üdv Zolitól.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom