Pásztor Károly

De bánom

Kedves élmények, szép remények, borul
Pár szűrreál, az érzés lassan alkonyul.
Volt egy-két kaland, csíny elsült balul,
De nem bánom, legtöbbünk így tanul.

Ám ugyanaz eset és eset után
Mit tehetek mást, csak nézni magamra bután,
Bizonyos dolgok nem hagynak hanyagul,
Csak forgolódok a forgószékben bizonytalanul.

Emberim van folyton alul,
A közös érdek húzva elé falul,
És este biztosan, de hidegül karol,
Egy könyvektől duzzadó nemes, a toll.

Nem akartam, hogy velem
Kimondassanak szavakat,
Nehogy normális örömömért
Másokká lidércesen változtassanak.

Kezeket se fogtam,
Volt bármilyen puha,
Szirupos édességet elfelejtettem,
Pirulákat keservemben lenyeltem.

Érveim éle kicsorbul,
Könnyeim szívemen csordul,
Énem mossa rommá,
Közepén állít egy fát,

Szálas
Csokra
Suhog
A szélben,

Versenyt
Fut
Egyszerűen
A fénnyel,

Utoléri,
Vele
Beéri,
Hajszolom,

Hajnalon
Koromban
Elhalok
Fakón.