Új remény
Vágyálmot szőtt az alkony december végén,
Cinegeként hozta a szerelem képét,
Kis árva cinegém, magányos daloddal
Ölelj át, míg tilos ölelned karoddal!
A szerelem ritka, mint a fehér holló,
De marcangolja lelkünk, mint egy vad sólyom,
Legritkább, hogy vidám pacsirtaénekkel
Varázslatos mesét hoz a bús életbe.
Mikor szerettem, sas szárnya csapott le rám,
Fészke fogva tartott, akár egy hideg vár,
Kőfalak tartottak a várba bezárva,
Tömlöce ajtaját csak vártam, hogy kitárja.
Hatalmas szárnycsapás szárnycsapást követett,
S ugyanígy repültek az évek mellettem,
A külvilágban nyár volt, de szívemben tél,
Mert elhagyott a sas, akit szerettem rég.
Ilyen a szerelem: gyilkos, de szeretjük,
Csak prédái lehetünk, mégis keressük.
Ideig-óráig játszadozik velünk,
Majd új zsákmányt keres, s megsemmisül lelkünk.
De börtönöm ablakán fénysugár csillant,
Egy cinege tündökölt, mint reménycsillag,
Kicsi és törékeny, mint a friss szerelem,
De annál szebben szól, ha dalolni engeded.
Fogva tartó kőfalam ekkor leomlott,
S többé a sasmadárra már nem gondolok,
Még egyszer merek szeretni és remélni,
S hinni, hogy vágyam veled fogom elérni.
Vágyálmot szőtt az alkony december végén,
Cinegeként hozta a szerelem képét,
Kis árva cinegém, ölelj át daloddal,
S én várok, amíg kell, ölelő karodra.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feheryndigo2016. január 28. 10:03
Nagyon szép leírásokat használsz az érzelmek bemutatásához. Jó, hogy újra akarod a szerelmet. Szívet hagyva gratulálok neked! Krisztina
rojamsomat2016. január 27. 18:23
Csodás lett vágy versed!!
Nagyon tetszik!!
Szívvel,,,,Tamás
ilonawirth2016. január 27. 14:22
Kedves Ágnes! Tüneményes vágyakozó versedet nagy szívvel olvastam. Ilona
fekaagika(szerző)2016. január 26. 18:12
köszönöm :)
Meroni2016. január 26. 00:36
Szerelmes vágyakozásodat szépen megírtad. Versedhez szívvel gratulálok!
Roni
donmaci2016. január 25. 22:59
Gyönyörű vágyakozó vers! Szívvel Józsi
Martonpal2016. január 25. 22:53
Nagyon szépen írtál a szerelemről.Az utolsó versszak egyenesen tündéri.
Szívvel gratulálok...attila
anci-ani2016. január 25. 22:27
Nagyon szép vágyakkal teli érzelmes vers!!!
Igen sokszor prédái lehetünk de mindig keressük...
Gratulálok kedves Ágnes nagyszerű reményversedhez szívvel: Anci