Szerző
Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

1900. május 22. - 2019. szeptember 5.
Népszerűség: 170 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1506 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (22)

Tiszai P Imre

Azon a napon

evokáció Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel című művére

Azon az este
minden olyan nagyon furcsa volt.
Azon az este
valami halk hang szüntelen szólt.
Azon az este
lefeküdtem, mint egy nagy gyerek.
Azon az este
hittem, majd reggel is az leszek.

Azon az éjjel
apám egyszer csak felkiáltott.
Azon az éjjel
hittem, talán rosszat álmodott.
Azon az éjjel
kihalt az a gyermek belőlem.
Azon az éjjel
fájt nekem, hirtelen felnőttem.
Azon az éjjel
Isten kezében volt a kotta.
Azon az éjjel
Apám magához szólította.

Azon a reggel
elviseltem álszent szavakat.
Azon a reggel
borral kínáltam szomszédokat.
Azon a reggel
könnyeim csak befelé sírtam.
Azon a reggel
a háznál a férfi én voltam.
Azon a reggel
tudom már mindent megértettem.
Azon a reggel
fájó-némán megöregedtem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


irenfi2018. február 15. 23:34

Kedves Imre, teljesen átéreztem soraidat.
Szívvel olvastam.


Nekem is van egy evokációm Csokonaitól
Ajánlom figyelmedbe.
Szakályné Nagy Irén: Csokonai Vitéz Mihály: Azon az éjjel (evokáció)

Üdvözlettel: Irén

Metta2016. augusztus 25. 17:04

Kedves Imre!
Fájdalmas,megható versed szívvel olvastam!
Üdvözlettel.Margit

Zsuzsa03022016. április 10. 08:31

Fájdalommal teli szépséges vers.... szinte látom magam előtt..... megrendítő!
Óriási szívet erdemel!

Seelensplitter2016. február 15. 13:45

Kedves Imre!

nagyon szépen emlékezel, Kosztolányi egyedi és utánozhatatlan stílusára építkezve, apádról, illetve arról, miként is ment el.
Nehéz bármit is írni.

Üdvözlettel: Seelensplitter

Gebics2016. február 13. 18:54

''A kis kölyök, ki voltam, ma is él
s a felnőttet a bánat fojtogatja;
de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél
s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.''
(József Attila)

Szívet is hagytam.

Trombone2016. február 12. 23:14

Kedves Imre!

Lenyűgöző! :(
Meghatottan olvastam remek, ám nagyon szomorú versedet.
Szívvel és barátsággal, István

Szterebessy2016. február 12. 17:52

Nagyon szépet írtál!
Szivvel gratulálok!
Üdvözlettel
Bea

M.Laurens2016. február 12. 13:34

Kedves Imre! Őszinte elismerésem jeleként hagyom nálad a kis szívet!
/ Miklós /

dufmar2016. február 11. 20:41

Jó vers komoly mondanivalóval.

rojamsomat2016. február 11. 18:43

Megrendítő!!
Tamás

m.agnes2016. február 11. 14:13

Fájdalmasan szép. Ágnes

szalokisanyi12016. február 11. 11:20

Fájó, szép alkotás.

merleg662016. február 11. 10:22

Kedves Imre! Igen! A szülő elvesztése hatalmas trauma. Ha mindkettőt elvesztetted, megérint az ''árvaság'' szele. Valóban hirtelen és fájdalmasan öregnek érzed magad, tanácstalannak és támasz nélkülinek. Csodálatosan megírt vers! Nálam a nap verse! Szívvel olvastalak. Üdv: Gábor

gosivali2016. február 11. 10:05

Mélyen érintő... Szép, ha lehet szép a fájdalom.

Elise2016. február 10. 22:46

Egy fájdalmas nap remek versbe megírt emléke! Tetszett!
Elise

Eddi2016. február 10. 21:51

Remek vers! Szívet hagytam hozzá. Eddi.

Sida2016. február 10. 21:36

Tetszik.
Klári

Törölt tag2016. február 10. 20:08

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom